6. rész

A kanapén ücsörgök és bámulom a kandallóban pattogó tűzet. Meleg van még is fentebb húztam magamon a plédet és vártam, hogy a barátom visszatérjen a konyhából egy-egy pohárral borral.

- Ezek szerint még is van edződ.-huppant le mellém Thomas átnyújtva nekem a poharat. Lassan bele kortyoltam a finom, vörös nedűbe.

- Úgy tűnik van.-bólintottam.- Csak túl kell élnem a műtétet és reménykedni, hogy sikerülni fog.

- Sikerülni fog.-mosolygott rám és fülem mögé tűrte a hajamat.

- Erről úgy három-négy hónap múlva tudunk biztosat mondani.

- Tudom Lea.- mosolygott rám. Homlokon pusziltam a honfitársamat.

- Lányok?-kérdeztem rá csendesen. Tudom fájó pontra tapintok, de tudtam rá kell kérdeznem. Hogy Thomas beszéljen a gondjairól és feltudja dolgozni a problémáit. Rájöttünk erre már, hiszen próbálunk mindig segíteni egymáson amikor szükséges. Amikor a karrierünk megindul a lejtőn.

- Kristina elköltözött Lillyvel amikor közöltem vele, hogy el akarok válni.

- De láthatod Lillyt?

- Természetesen.-bólintott.- A váló keresetet is beadtam a napokban.

- Jobb lesz szerinted ezek után?

- Szerintem igen.-bólintott újra.

- Mi melletted állunk.-mosolyogtam rá.

- Tudom… Szükségem is van rátok. Nehéz lesz… Nagyon nehéz lesz tudom. De túl éljük… Együtt menni fog. A csapat egy család.

- Ezért lenne a legjobb ha haza jöhetnék.-motyogtam.-Nem akarok Madridban maradni… Ott csak hülyeséget csináltam eddig.

- Hülyeséget csináltál?-csodálkozott el komolyan. Néma csendben bólintottam csak.- Mesélni fogsz magadtól vagy mindent harapófogóval kell kihúznom belőled?

- Te értesz a focihoz ugye?

- Fogjuk rá… De mi köze van minden ehhez a hülyeségedhez?

- Ismered Iker Casillast?-kérdeztem rá, mire ő csak egyszerűen vállat vont.- Nos összeakaszkodtam vele… Úgy.

- Te lefeküdtél vele?

- Szerinted mi másra gondolhattam?-nyögtem fel.

- De hát… Te… Lefeküdtél egy olyan férfival, akinek barátnője van?

- Javítok az állításodon.-emeltem fel a kezemet.- Menyasszonya, aki terhes.

Thomas csak hangosan ciccegni kezdett… Amit meg is értek. Csak hátra döntöttem a fejemet és a plafont bámultam.

- Legalább jó volt vele a szex?-tett hasonló képen a barátom is amivel meglepett. Sose tárgyaljuk ki a hálószobai életét. De ő erre konkrétan rákérdezett.

- Morgi…

- Most mi van? Csak azt kérdeztem megérte-e ilyen hülyeséget tenni.-rántotta meg a vállát lazán.

- Megérte…

- Bár… Mostanában olyan voltál mint egy apáca.-vonta meg a vállát újra szemeit forgatva.

- Te… Te mióta tartod számon… A szexuális életemet?

- Csak tudom… Jó pár hónapja.

- Még egy szó…-fenyegettem meg.

- Mi lesz akkor?-kérdezett vissza kuncogva. Természetesen teljesen komolytalan.

- Lerúglak a kanapéról. Az én lábamnak már úgy is mindegy.-feleltem teljesen lazán. Thomas csak felnevetett és a lábamat az ölébe húzta. A lábfejemet masszírozta.

- Azt se tudom mikor volt egy olyan jó éjszakám.-sóhajtott hatalmasat vágyakozva.

- Majd lesz alkalmad bepótolni az elmaradt éjszakákat valakivel.-mosolyogtam rá.- Nem leszel apáca.-kuncogtam és nyelvet öltött rám.

- Ha pimaszkodsz én löklek le a kanapéról.-emelte fel a kezét fenyegetőzve.

- Úgy se mered… Úgy se mered.-hecceltem. Kijelenthetem kár volt. Ő megmerte tenni amivel én csak fenyegettem. Hangosan puffantam a szőnyegen, de még se ütöttem meg magam úgy igazán. Kicsúszott a számon pár viccnek szánt szitok, amin ő csak hangosan nevetett a kanapén hasalva.

- Na… Megmertem csinálni.-vigyorgott.

- Észre vettem.-forgattam a szemeimet…

… Sajnos nagyon hamar… Túlságosan hamar kellett visszamennem Madridba, és túlságosan hamar kellett a barátaimat is magam mögött hagyni. A kis táskámba pakolok, hiszen holnap már a kórházba megyek. Beszéltem ma Mariaval is, hogy ne aggódjon azért ha nem lát pár napig, hiszen megműtenek. Megígérte, hogy meglátogat és ha szeretném még főz is nekem, hisz sejti milyen pocsék lehet a kórházi kaja. De megkértem ne fáradjon. Hozzá szoktam már a kórházi koszthoz életem során, hiszen nem csak a sérülésem miatt, hanem apa miatt is sokszor voltam már ilyen helyen. Csengettek. Meglepődtem. Na jó… Madridban mindig meglepetésként ér, ha valaki csenget ebben a házban. Nagyot sóhajtva indultam el ajtót nyitni.

- Szia Lea!-köszönt kedvesen a spanyol férfi.- Bejöhetek?

- Persze. -Léptem el az útjából.

- Örülök, hogy visszajöttél.-billegett egyik lábáról a másikra.

- Mondtam, hogy visszajövök Iker.

- Csak nem igazán voltam biztos benne.

- Itt vagyok.-tártam szét a karjaimat.- És jól vagyok.

- Tényleg?

- Te hogy vagy?-kérdeztem vissza nem válaszolva a kérdésére.

- Sokat gondoltam rád.-vallotta be. Egy részem meghatódott… A másik fele egy utal meg is haragudott rá. Miért akar összezavarni? Ennél jobban is.

- Gondoltál rám?

- Igen.-bólintott csendesen.

- Sokat?-kérdeztem rá. Nem szabad hergelnem, de kíváncsi voltam és a lelkemet jelen pillanatban fényezi minden egyes szava.

- Sokat.-bólintott miközben én hozzá léptem mosolyogva. A kezemet a derekára tettem és felnéztem rá. Ő egyszerűen homlokon puszilt. Rá mosolyogtam és átöleltem. Fura módon örülök, hogy ölel. Felsóhajtottam és a mellkasába temettem az arcomat. Iker simogatta a hátamat és a hajamba puszilt.

- Anyukád tudja, hogy itt vagy?-jutott eszembe.

- Nem.-rázta meg a fejét határozottan.

- És Sara?

- Ne foglalkozz vele.

- Iker…-horkantottam fel.- Ne bántsd. Inkább menj el! Menj vissza hozzá… Menj haza hozzá.

- Lea…-sóhajtott fel ahogy elléptem tőle.- Kérlek.

- Menj vissza kérlek.

- Nem akarok… Veszekedtünk. Ma este nem akarok haza menni. Ne dobj ki kérlek.-nyúlt a kezem után.

- Iker… Mire reggel felébredek… Jobb lesz ha elmész… És soha többet… Soha nem lesz köztünk semmi. Semmi olyan. Van egy barátnőd, aki terhes… Ami azt jelenti, hogy szeret téged. Tiszteld ezt. Szeresd őt és maradj vele. Kevés időt leszek Madridban… Addig mi lehetünk barátok… De jobb ha nem vagyunk szeretők… Ha nem lesz viszonyunk.-feleltem teljesen komolyan.- Hidd el. Így kell lennie.

- Lea…-akart valamit mondani, de megcsókoltam és megfogtam a kezét.

- Gyere velem.-kértem csendesen és magammal húztam a hálószobában…

… Reggel amikor felébredtem egyedül voltam a hatalmas franciaágyban. Szomorúan pislogtam az ágy üres oldalára. Tehát megtette amit kértem… Összeszedte magát és magamra hagyott. Az egyik felem örül ennek, hiszen ezt kellett tennie. Otthon várja egy nő… És pár hónap múlva egy baba is. Azonban a másik felem összetört. Négy év után most először tapasztaltam meg, hogy van valaki mellettem… Aki valamennyire szeretget… És most újra egyedül vagyok… Azonban tudom ez a helyes döntést hoztam. Ebben az esetben nem én vagyok a fontos… Hanem másnak a boldogságát kell néznem és meg is tettem…

… Még három órát kell várnom arra, hogy elaltassanak és bevigyenek a műtőbe. Már pár előzetes vizsgálaton már túl estem. Jelenleg is Juliora várok vagy az altató orvosra. Kopogtak a félig nyitott ajtón és felkaptam a fejemet a hangot hallva. Egy fiatal férfit pillantottam meg, de rájöttem nem az altató orvos érkezett meg, hiszen a vendégem farmert, fekete pólót és bőr dzsekit visel.

- Miben segíthetek?-kérdeztem rá csodálkozva.

- Te vagy Lea?-kérdezett vissza és ezzel még inkább meglepett.

- Igen én vagyok.-bólintottam lassan. A srác határozottan lépett be az ajtón és húzott magával egy széket az ágyamig. Lazán megfordította a széket és úgy ült rá. Bunkó… Be se engedtem és már itt telepszik.- Te amúgy ki vagy?-tettem fel teljesen jogosan a kérdést.

- Sergio vagyok és Iker küldött.-rántotta meg a vállát.

- Iker küldött téged?

- Aha… Csapattársak vagyunk.

- És miért küldött téged?-kérdeztem rá ismét, hiszen nem értek a zagyválásából semmit se.

- Ja tényleg. Az ajándék.-csapta homlokon magát és a kabátja belső zsebéből előrángatott egy plüss macit amit letett a szekrényre.- Gyógyulj meg maci.

- Iker küldi?

- Igen. Mivel elküldted magadtól.

- Így jobb.

- Kinek? Mert szerintem senkinek se jó.

- Mi vagy te? Agytúrkász?-horkantottam fel.

- Nem. Csak focista. Viszont nagyon jól ismerem a barátomat.

- Akkor afelé kellene terelned, hogy a helyes út az, hogy a terhes barátnője mellett lenne a helye.-magyaráztam komolyan.

- Az a nő, egy kavaró gép.-horkantott fel.

- Miért mondasz ilyet?-ráncoltam a homlokomat.

- Csak az igazat mondom.

- Iker szereti. Évek óta…

- Most én kérdezem… Agytúrkász vagy… vagy inkább gondolat olvasó?

- Jobb ez így.-ismételtem magamat.- Pár hónap. Ennyi csak és örökre elfelejtem ezt a várost.

- Nem olyan rossz város Madrid. Nem kell elmenekülni innen.

- Ismét egy született madridival van dolgom?-húztam el a számat.

- Tévedsz… Amúgy remélem megjön az eszed… és visszafogadod Ikert.

- Nem leszek a szeretője.-jelentettem ki büszkén.

- Nekem van egy olyan tippem, hogy nem csak a szeretőjeként gondol rád.

- Psztt…. Ilyenről hallani se akarok.-förmedtem rá.

- Jó… Akkor ezt felejtsd el.-rántotta meg a vállát.

- El mennél megköszönném.-húztam el a számat.- Lassan megműtenek. Egyedül akarok lenni.

- Ahogy akarod.-állt fel a székről.- Jégkirálynő.

Inkább úgy tettem mint aki meg se hallotta ezt az egészet, hiszen tudom. Igaza van…