7. rész

Lassan nyitottam ki a szemem és először nem láttam semmit se… Pislogtam párat és lassan tisztult ki a kép is. Visszatértem… Már mint megműtöttek és újra a szobámba vagyok. Fészkelődni kezdtem és lassan nyomtam ki magam az ágyon, hogy kicsit fentebb tudjak ülni. A lábam gondosan be van kötözve és ezzel egyértelműen rögzítve is van. Nem tudom, hogy sikerült-e… Csak egyet tudok remélni, hogy igen. Körbe néztem a szobában, hogy van-e itt valaki, de ahogy gondoltam senki. Megláttam azt az átkozott macit amit Sergio vagy kicsoda hozott nekem Iker nevében… Bámul a medve. Iker bámul… Morogtam magamban és egyszerűen csak elfordítottam a plüss állatot, hogy ne lássam. Durcásan fontam össze a mellkasom körül a karomat és bámultam magam elé amikor kinyílt a szobám ajtaja és meglepetésemre vendégem érkezett.

- Andreas? Te…

- Hogy kerülök ide?-kérdezett rá nevetve.- Hát itt vagyok. Ez a fontos nem?

- De… Csak meglepődtem.-motyogtam. Magával húzta a székét és leült rá. A papír poharat letette a szekrényre és vigyorgott rám.

- Amúgy a műtéted sikerült. Csak úgy tájékoztatlak róla.-húzta meg a vállát lazán.

- Ja tényleg.-kaptam észbe és a takarómat félre húzva néztem meg a lábamat. Most még nem fáj, hiszen teli vagyok nyomva fájdalomcsillapítóval és nyugtatóval.- Ezek szerint tényleg sikerült.

- Az orvosod szerint igen. Még pár hét pihenő és utána kezdődhet a gyógytorna. Ha jó kis lány leszel és nem a saját fejed után mész akkor hamar meg fogsz gyógyulni.

- Jó is lenne.-sóhajtottam fel.

- Ugye nem baj, hogy itt vagyok?

- Miért lenne baj Andreas?-biccentettem oldalra a fejemet mosolyogva.

- Csak… Megkérdeztem. Hiszen… Thomasnak biztosan jobban örültél volna.

- Te is a csapattársam vagy és a barátom.-mosolyogtam rá.

Négy napja volt a műtét és még mindig itt vagyunk a kórházban… Igen… Vagyunk. Andreas egyszerűen nem hagy magamra. A fotelbe alszik. Kaját hord be nekem és egyszerűen szórakoztat. Tudom. Valahol sejtem, hogy Thomas adta ki neki parancsba, hogy figyeljen rám. Iker nem látogatott meg, de minden nap érkezik valami kis ajándék. Csoki… Virág… Szerencsére a honfitársam ezeket nem veszi észre… Vagy nem tette egyszerűen eddig szóvá.

- Szeretnél valamit?

- Fagyit.-jelentettem ki határozottan. Azonnal felnevetett. Az elmúlt napokban mindig fagyit akartam enni.- Most mi olyan vigyorogsz?

- El fogsz hízni.

- Jajj de nagyon kedves vagy.-nevettem fel és hozzá vágtam a mackót, hiszen ez került kezembe. A honfitársam és a barátom lazán kapta el és szemügyre vette. Alaposan meggyomrozta.

- Ez?

- Kaptam.-vontam meg a vállam.

- Kitől?

- Ez miért fontos? A fagyimat akarom… A fagyimat.

- Oké Hisztikirálynő.

- Kapd be!-mutattam be neki és magamra hagyott nevetve. Előhalásztam a fiókból a zene lejátszómat és éppen a fülhallgatómat bogoztam ki, amikor kopogtak.

- Andreas ez nem vicces.-korholtam hangosan, ahogy kinyílt az ajtó. Azonban a legnagyobb meglepetésemre nem a síugró barátom lépett be hanem Maria.

- Bejöhetek?

- Maria…-mosolyogtam rá felcsúszva az ágyon.- Persze. De jó, hogy itt vagy.

- Hoztam neked újságot meg pár apróságot.-ült le az ágyam mellé.

- Köszönöm.

- És Lea… Hogy vagy? Hogy sikerült a műtét?

- Julio szerint minden rendben. Még pár hét és elkezdhetem a gyógytornát és a nyárra minden tökéletes lesz.

- Nyáron már egészséges leszel?

- Talán. De már megpróbálhatok visszatérni. Ugorni akarok. Tudni mire vagyok képes a sáncon.-meséltem csendesen. Sikeresen mosolyt csaltam a nő arcára, ami miatt valahogy nekem is jó kedvem lett.

- Céltudatos… Makacs egy lány vagy.-állapította meg és ebben a pillanatban nekem dicséretnek tűnt.

- Tudom… De a mai világban ilyennek kell lenni nem?-kérdeztem rá csendesen.

- Igazad van.-bólintott lassan.- Cél tudatosnak kell lenni és sikeres lehetsz.

Csak pislogtam az idősödő asszonyra. Annyira kedves velem… Picikét úgy érzem néha mint ha valami védelmező angyalom lenne… Olyan mint egy pótanyuka… Bár ekkor jut eszembe, hogy mit tettem a fiával és ha tudná akkor nem lenne ilyen kedves velem.

- Remélem sikeres is leszek. Amúgy milyen apróságok?-vettem el a szatyort. Az ölembe vettem és bele kukkantottam.

- Csoki… Csoki… és csoki.-nevetett.

- Finom… és imádom.-nyaltam meg az ajkaimat.

- Az újságok pedig azért vannak, hogy ne unatkozz.

- Szerencsére itt van az egyik barátom és nem unatkozok.

- Barát?

- Síugró társ… Már mint a férfi csapatból…-hadováltam össze-vissza. Maria halkan kuncogott rajtam.

- Nyugodj meg Lea. Értem én. De most sajnos mennem kell. Otthon várnak.

- Maria kérdezhetek valamit?-szólaltam meg csendesen miközben ő a kabátját vette fel. Bólintott csak és egy hatalmas sóhaj után szólaltam meg.- A fiaiddal minden rendben?

- Azt hiszem igen… Úgy tudom minden rendben.-bólintott csendesen.- Ha nem… Akkor pedig azt hiszem egyedül akarnak megbirkózni vele.

- Az lehet.-motyogtam. Ekkor vágódott ki a szobám ajtaja és érkezett meg Andreas. Megtorpant ahogy megpillantotta Mariát és esetlenül elmotyogott egy köszönést. Maria rá is mosolygott majd magunkra hagyott. A honfitársam először csak átadta nekem a fagyis poharat és néma csendben leült a székre. Eszegettünk… eszegettünk és tudtam Andi most leginkább gondolkozik.

- Kérdezz… Ne kímélj!-sóhajtottam fel, hiszen tudtam, hogy túl kell ezen esnünk.

- Ki volt ez az asszony?

- Egy nagyon kedves asszony… Aki a szomszédom ott ahol most lakok. Kedves és néha azért gondoskodik rólam.

- Csak ennyi?

- Bemutatott a családjának… megismertem a fiait…

- Ajjajj…

- Most miért?-horkantottam fel.- Miért mondod ezt?

- Csak nem kezdődik jól.

- Lefeküdtem az egyik fiával.-vontam meg a vállam. Elpirultam… Remek…

- És ez miért baj?

- Hát… Kapcsolatban él és gyereke lesz.

- Fiatal vagy és kiélvezed a lehetőségeidet. Ebben semmi baj sincs.-rántotta meg a vállát Andreas.

- Te ezt nem ítéled el?

- Miért ítélném el? Lea azt hittem már megtanultad a leckét? Ki kell élvezni az életet… Ahogy csak tudjuk.

- Hát… Ikerrel kiélveztem… Jó volt… Túlságosan is jó.-motyogtam.- De a családja miatt erős leszek. Semmi több.

- Semmi több?-kérdezett rá vigyorogva.

- Semmi több.-jelentettem ki.

- Akkor egy titkos rajongónak is lenne esélye nálad?-kérdezett rá én pedig meglepődtem. Milyen rajongóról fecseg itt nekem?

- Kifejtenéd?

- Inkább nem.

- Mond meg.-parancsoltam rá.

- Muszáj?-húzta el a száját látványos grimaszra.

- Igen muszáj.-bólogattam.

- Szerintem Thomas beléd zúgott.-motyogta vállát megvonva.

- Nem… Az nem lehet.

- De… Tudod, hogy lehetséges. Szép lány vagy… Thomas magányos… Szeretetre vágyik. És tőled akarja megkapni.

- Tőlem? Andreas ez jó vicc… Thomas csak a barátom… és annak kell maradnia.

- Nem lenne ellenedre ha változna.-nevetett fel.

- Erről inkább nem beszélek.-zártam rövidre a dolgot. Nem akartam erről beszélni… és igazából bele se akartam gondolni. Thomas egy jó barát… Az egyetlen igazi barátom… Akivel nem szabad elrontanom a kapcsolatot a szexel. Most az egyszer az eszemmel kell gondolkoznom. Nem szabad hagynom, hogy összekuszáljak mindent egy rossz döntéssel.