2014. szeptember 11., csütörtök

19. rész



Csak ülök a szőnyegen és figyeltem Lillyt ahogy pakolászik. Itt vagyok Thomasnál és jelenleg apás hétvége van. Imádom a kislányt még akkor is, ha az anyát igazából ki nem állhatom. Mindig feszült volt a hangulat köztünk. Féltékeny volt. Egy esettben be kell vallanom, hogy jogos volt. Ráadásul tudom, hogy nem volt szép dolog azaz esett, de megtörtént. Többször a házasságuk alatt nem történt meg. Thomas mind végig hűséges volt tudom.
- Gyere hercegnőm.-vettem fel a szőnyegről és a konyhába sétáltunk. Morgi magára vállalta a főzést. Lillyt leültettem a székre és segítettem Morginak megteríteni.
- Jól vagy Lea?-kérdezett rá a barátom ahogy már lassan az elmúlt egy hónapban minden egyes nap, minden egyes órájában.
- Miért ne lennék jól?-kérdeztem rá úgy mint ha minden rendben lennék nálam. Pedig nincs… Egy hónap elteltével se érzem magam jobban. Be kell vallanom, hogy a több tucat olvasatlan sms, email és hangüzenet nem segít a dolgomon. Tudom, hogy járt itt… De nekem éppen szerencsém volt és Finnországban voltam.
- Csak ismerlek Lea.-felelte csendesen.
- De jól érzem magam.
- Kérlek… Nekem ne hazudj.-lépett közelebb hozzám és megsimogatta az arcomat.- Nekem nem kell hazudnod.
- Nem hazudok… Amúgy is láttál sírni nem lenne értelme hazudni.-pusziltam meg Lilly haját és kivettem a kislány kezéből a kanalat.
- Ezért látom, hogy szenvedsz még mindig.-lépett közelebb hozzám és maga felé fordított. Két kezét az arcomra csúsztatta.- Lea… Kérlek.
- Jól vagyok.-pislogtam rá hatalmas és ártatlan szemekkel. Homlokomra nyomott egy puszit és megölelt. Hatalmasat sóhajtottam. Hajtogatom magamnak, hogy minden rendben lesz. De attól tartok, hogy nem lesz sose jobb. Lassan falatozni kezdtünk. Segítettem Lillynek, hiszen a kislány minden áron egyedül akart enni.
- Gondolkoztam valamin Lea.
- Tessék?-néztem fel rá.- Min gondolkoztál?
- Szponzorra lenne szükséged.
- Ezzel nem mondtál újat.-rántottam meg a fejem.
- RedBull.
- Köszi most nem kérek.-forgattam a szemeimet.
- Nem is úgy értem… Érdeklődnek irántad.
- Dehogy érdeklődnek.-ráztam meg a fejem.
- Ha néha felvennéd a telefont az ismeretlen számnak is akkor ezt tudnád.-vonta meg a vállát.
- Akkor miért azt mondod, hogy gondolkoztál?-kérdeztem vissza, de csak a szemeit forgatta.- A RedBull támogatna?
- Igen.-bólintott mosolyogva.
- Mióta tudod és miért nem mondtad el?
- Tegnap óta…-felelte egyszerűen. Felsóhajtottam csak és elgondolkozva piszkáltam az ebédemet. Komoly támogató állna mögöttem. Talán az egyik legnagyobb támogató, hiszen ők nem akárkiket támogatnak már a női síugró mezőnyből… A legjobbakat, és eddig én nem tartottam magam annak.
- El kell fogadnod.
- Meddig kell ezen gondolkoznom?
- Hónap végéig… És hónap végéről jut eszembe… Eljöhetnél velem a Hungaroringre.
- Hungaroring… Forma-1…
- Igen. Gyere el velem. Három napról van szó… és kikapcsolódsz.
- Rendben. Menjünk.-egyeztem bele egy mosollyal…
…Kapkodom a levegőt. Az utca végén feladtam a futást, így csak az oldalamra szorított kézzel sétáltam fel a domboldalon. A futás legalább eltereli a gondolataimat. Csak egy dologra koncentrálok ilyenkor és az a futás. Meglepődtem amikor megpillantottam egy kocsit a lakásom előtt. Egy sötét színű Audi. Elszorult a torkom. Csak egyet tudok remélni, hogy nem Iker az. Még mindig nem beszéltem vele. Lassan sétáltam odáig és meglepetten vettem tudomásul, hogy nem a kapus hanem az öcsém ült a lépcsőn.
- Jesé. Te mit keresel itt?-szólaltam meg elég határozottan. Összerezzent a hangom hallatán de lassan felegyenesedett és közelebb sétált hozzám.
- Beszélni szeretnék veled.
- Miről?
- Mindenről.
- Van olyan, hogy minden?-kérdeztem rá csendesen.
- A nővérem vagy Lea.-szerintem ebben a pillanatban mondta ki először ezeket a szavakat. Némán tereltem be a lakásba és szólás nélkül egyenesen a konyhába mentünk. Spanyol leült az asztalhoz én pedig öntöttem neki egy pohár vizet. Hosszú percek teltek el még csendesen, hiszen Jesé engem vagy a poharat bámulta az asztalon.
- A nővérem vagy.-ismételte meg magát csendesen.
- Nagyon úgy tűnik.-sóhajtottam fel és megvontam a vállamat.
- Mióta tudod? Vagy azért jöttél Madridba mert már akkor tudtad?
- Dehogy.-ráztam meg a fejemet. Lassan leültem a székre vele szemben.- Azért kerültem Madridba, mert apának az egyik barátja ott orvos és ő műtötte meg a lábamat. A felépülés miatt maradtam Madridba és… Iker miatt.-motyogtam. Fülig vörösödtem hirtelen. Hiszen ő ismeri a kapust és Sarat is.
- Mikor tudtad; hogy a testvéred vagyok?
- Azok után sejtettem amikor az étteremben találkoztunk, mikor az anyukáddal voltál.
- Sejtetted?
- Utána kellett még járnom. Megkérdeztem a nagyanyámat, és utána néztem a neten.
- Miért nem szóltál korábban?
- Mit szóltál volna ha eléd állok és közlöm veled, hogy a féltestvéred vagyok?
- Kiakadtam volna.
- Így is kiakadtál.-sóhajtottam fel.- És nem akartam még jobban tönkre tenni az életedet.
- De lehetne anyád Lea…
- Jesé nekem az elmúlt 26 évemben nem volt anyám… És a következő időszakban sincs rá szükségem.
Lesütötte a szemét és rájött, hogy igazam van. Túlságosan igazam van.
- Miért jöttél ide vissza?
- A munka és a családom miatt.
- És Iker?
- Jesé te tudod a legjobban, hogy mi van… Te tudod a legjobban. Nekem itt a helyem, Ikernek Madridban.
- Szerintem rosszul gondolod.
- Ez nem igaz Jesé. Olimpiára fogok már készülni. Ráadásul szponzorom akadt nem rég. Nagyon jó szponzorom.-húztam meg a vállam.
- Milyen szponzor?
- RedBull…
…Igazán nagy forró nyári nap van ma is, de ez engem  nem érdekel és nem is zavar. Madrid ahhoz is jó volt, hogy hozzá szokjak ehhez az időjáráshoz. Napszemüvegemmel az orromon ácsorgok a motorhome tetején és mosolygok magam elé. Éreztem, hogy valaki mögém sétált. Még nagyobb mosoly terült el az arcomon és gondolkozás nélkül az érkező mellkasának dőltem.
- Te minden férfi karjába dőlsz?-kérdezett rá nevetve Thomas.
- Nem. Csak a tiédbe.-vontam meg a vállam. Mosolyogva simította ki a nyakamból a hajamat és nyomott egy puszit a bőrömre.
- Gondolkoztam valamin.
- És min Thomas?
- Este… Mivel itt úgy se ismernek fel…
- Ezzel azért vitatkoznék.-forgattam a szemeimet.
- Lea…-duruzsolta a fülembe. Elmosolyodtam csak.
- De itt is szeretnek téged.
- Talán ha két síléccel a talpamon sétálnék végig a városon akkor felismernének. De jelen pillanatban csak egy fiatal srác vagyok aki udvarolni akar.
- Tényleg.-pislogtam rá, mire ő csak bólogatott.
Így esett meg, hogy péntek este közösen vetettük bele magunkat Budapest forgatagába. Egy csodaszép helyen  vacsoráztunk majd egy gyönyörű sétáló utcát is bejártunk. Thomastól fagyit is kaptam.
- Ezt szerencse, hogy Alexander nem látja.-kuncogtam miközben az édességet nyalogattam. Morgi is kuncogott ezen majd megfogta a kezemet és hatalmas falatot lopott a fagyiból.- Hééé…
- Én csak figyelek az alakodra.-vigyorgott rám sunyin.
- Nem is vagyok kövér. Ez már a verseny súlyom.
- Mondtam én olyat, hogy kövér vagy?-kérdezett rá.
- Jó ebben igazad van.-álltam meg a folyó partján. Már csak pár falat hiányzott amit gyorsan meg is ettem mielőtt megeszi a kezemből még ezt is. Éreztem ahogy a kezét a derekamra tette.
- Gyönyörű vagy ma este.
- Köszönöm.-költözött halvány pír az arcomra. Megfordultam és rámosolyogtam csak újra. Nem tudom miért érzem ezt a lelkemben, de nem is érdekel. Pipiskedtem és óvatos csókot adtam az ajkaira…
…Talán percek teltek el és már csak arra eszméltem, hogy a hátam neki ütődik a falnak miközben rendületlenül falom Thomas ajkait falom. Egy pillanatra elszakadt tőlem és ledobta magáról a felsőt. Csak kacéran vigyorogtam rá. Igazából tetszik a vékony, erős teste. Újra megcsókolt és már az ágy felé tolt engem. Ma éjszaka az övé leszek újra és ezen senki se tud változtatni…
…Mindenen nevetek ahogy Thomas szórakoztat pedig neki a vezetésre kellene koncentrálnia. Kellemes volt ez a hétvége. Bár nem beszéltük meg mi is ez pontosan. De egyáltalán nem zavartak a lopott csókok… az együtt létek. Hosszú ideje, de most először érzem magam egész tűrhetően. Mosolyogni tudok.
- Mi jár a fejedben?-kérdezett rá csendesen.
- A hétvége.-feleltem egyszerűen.
- Jó hétvége volt.
- És melyik része tetszet a legjobban?-pillogtam rá ártatlanul.
- Ezt meg se kellett volna kérdezned.-elmosolyodtam. Hatalmasat sóhajtottam és előre néztem, hiszen Thomas ebben a pillanatban fordult be az utcánkba. A gyomrom azonnal görcsbe rándult. Csak futtában pillantottam az osztrák barátomra. Összeráncolta a homlokát és úgy bámulta a luxus autót a bejárón a lakásom előtt.
- Mi ez?-kérdezett rá és nem válaszoltam. Hiszen tudtam nem az öcsém jött el hozzám, hanem Iker. Leparkolt az út szélére Morgi.
- Majd beszélünk jó?-fordultam felé. Nem akartam, hogy találkozzon Ikerrel. Nem akartam, hogy Thomas visszavágjon azért, amit átéltem az elmúlt egy-más fél hónapban.
- Nem akarlak magadra hagyni.-rázta meg a fejét.
- Kérlek. Ezt nekem kell lejátszanom.
- Ha bármi van szólj azonnal és jövök.
- Tudom.-mosolyodtam el, mire ő lágyan megcsókolt. Kicsit hosszabb ideig falta az ajkaimat, de végül elengedett. Kivettem a csomagtartóból a táskámat és elindultam befelé. Talán azért a legnagyobb meglepetésként, hogy a lakás ajtaja nyitva volt. Ikert a nappaliban találtam meg ahogy a kanapén ült.
- Hogy kerülsz ide?-szegeztem neki a kérdést, miközben ledobtam a földre a táskámat.
- Beszélni akarok veled.-felelte higgadtan.
- Akkor feleslegesen jöttél ide. Nem akarok veled beszélni.-kerültem ki és a konyhába sétáltam. Pár pillanatom volt felfogni, hogy nehéz percek elé nézek… Nagyon nehéz.