11.rész

Lassan két hete vagyok itt Madridban újra és Ikerrel alig találkoztunk eddig igazából. Neki dolgoznia kellett, és igazából ott volt a terhes menyasszonya akivel foglalkozni kellett. De azért két naponta- három naponta titokban telefonálunk. Nekem pedig nincs más dolgom, mint a gyógytornászhoz járni. Most is onnan jövök és szerencsére sokkal, de sokkal jobban vagyok. Két hét alatt rohamosan gyógyulni kezdtem. Napközben elég csak ha a rögzítőt hordom, de a mankót akkor kénytelen vagyok használni amikor estére elfáradok.

- Ezek szerint hamarabb meggyógyulsz mint vártuk?-csengett izgatottan Thomas hangja a telefonban.

- Úgy tűnik… Vagy is nagyon remélem. Hamar elszeretném kezdeni az edzést.

- Először tudj alapozni. Futás, bicikli, edzőterem.-sorolta azokat a dolgokat, amiket amúgy is együtt csináltunk régen is.

- A jó kis erdei futások.-nosztalgiáztam miközben fél kézzel a gumicukros zacskóban kutattam.

- Erdei?-nevetett ki.- Hegyi futások.

- Futni mindig is szerettem és mindig legyőztelek benne.

- Mert hagytalak nyerni.-közölte velem a tényeket.

- Nem is Thomas. Nem is. Letudtalak győzni… Vagy ha nyerni is hagytál csak azért, mert szeretsz.

- Persze… Persze.-kacagott hangosan és vidáman.

- Hiányzol Morgi.-motyogtam zavaromban. Nem tudom mi ütött belem hirtelen és miért kívánkozott ez ki belőlem.

- Te is nekem. Meg az egész csapatnak. Ezért lenne jó, hogy minél hamarabb meggyógyulj és haza gyere.

- Mi lenne ha te jönnél el hozzám?-tettem fel a kérdést jogosan.- Eljönnél ide Madridba és elhozhatnád Lillyt is, hogy ha veled lenne.

- Jól hangzik.-gondolkozott el.

- Tényleg benne lennél Thomas?-mosolyogtam, miközben levertem a zacskót az asztalról.- Fenébe.

- Mit csinálsz Lea?-kérdezte nevetve.

- Csak két balkezes vagyok a két ballábam mellé.-feleltem nemes egyszerűséggel miközben lehajoltam és összeszedtem a cukorkáimat.

- Bővebben mit csináltál?

- Gumi cukrot eszek és minden a földön kötött ki. Megint…

- Gumi cukrot? Neked nem koplalnod kellene?

- Sajnálod tőlem a gumicukrot?-durcáztam.- Ha elkezdhetek edzeni, úgy is marad a koplalás és a saláta evés reggel délben este.

- De ezt el kell viselnünk.

- Igen. Mellékes dolog, hogy folyamatosan éhesek vagyunk.-nevettem fel vidáman.

- Igen. Ez már tényleg mellékes.-nevettett velem ő is.

- Morgi én komolyan mondtam. Eljöhetnél ide Madridba Lillyvel. Szerintem tetszene neki a hely.

- Ha több időt velem maradhat szerintem elmegyünk hozzád.

- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-hajtogattam vidáman…

… Hajamat kötöttem éppen össze és ledobtam magamról az utolsó ruhadarabot és a zuhany alá akartam állni, amikor csengettek. Hosszan tenyerelt rá valaki a csengőre, így arra döntöttem, hogy visszaveszem magamra a köntösömet és ajtót nyitok az illetőnek. Lesétáltam a lépcsőn lassan mankó és rögzítő kötés nélkül, majd kinyitottam az ajtót. Odakint szakadt az eső, mint ha csak Angliában lennénk, de legnagyobb meglepetésemre még is Iker állt a küszöbömön.

- Hogy kerülsz ide?

- Bejöhetek?-kérdezett vissza. Csak bólintottam lassan és elálltam az útjából. Néma csendben csuktam be az ajtót mögötte és fordultam felé.

- Mi történt Iker?-csodálkoztam el.

- Saraval összevesztünk. Kidobott?

- Rájött?-fehéredtem el.

- Nem… Nem azon veszekedtünk… Csak úgy mindenen.-motyogta és leroskadt a kanapémra.-Kidobott… Eljöttem… Ha akartam se tudtam volna egy fedél alatt maradni vele.

Felsóhajtottam és közelebb sétáltam hozzá. Megsimogattam a haját.

- Iker… Nem hagyhatod el… A baba…

- Kérlek… Kérlek Lea ne beszéljünk most erről.-fogta meg a csuklómat. Lecsúszott az arcára a kezem. A tenyerembe hajtotta az arcát így óvatosan cirógathattam a bőrét.- Itt maradhatok éjszakára?

- Ezt meg se kellett volna kérdezned. Természetesen maradhatsz.-bólintottam lágyan.

- Köszönöm Lea.-mosolygott rám.

- Gyere zuhanyozz le velem. Odaindultam amikor csengettél.-simogattam meg az arcát. A másik kezemet felé nyújtottam, hogy kövessen. Nem kellett kétszer kérnem. Egy szó nélkül felsétáltunk az emeletre és együtt álltunk be a zuhany alá. Néma csendben álltunk a víz alatt és én voltam az aki mozdult. A szivacsot kezembe vettem és tusfürdőt nyomtam rá. Lassan elkezdtem mosni Iker hátát.

- Addig maradhatsz amíg csak szeretnél.-vallottam be, ami tudom, hogy egyáltalán nem helyes. A szülei, Sara és a meg sem született gyerekük miatt. Viszont jelen helyzetben egy kicsit magamnak való akartam lenni. Maradjon egy kicsit velem.

- Nem tudom ez mennyi időt foglal magában.-rázta meg a fejét a kapus.

- Nem érdekel.-jelentettem ki határozottan.- Tényleg nem érdekel. Utálok egyedül lenni.-dünnyögtem. A vizes hajamat a fülem mögé tűrte és megcsókolt.

Sokáig voltunk a zuhany alatt és még több időt töltöttünk az ágyban. Pedig sokáig csak beszélgettünk és csókoltuk egymást…

…Reggel ahogy felébredtem Iker tényleg mellettem aludt még. Mosolyogtam a látványon. Felé fordultam és puszit nyomtam a csupasz mellkasára. Csukva volt a szeme, de elmosolyodott.

- Szia.-mosolyogtam rá és megpusziltam.- Hogy vagy?

- Sokkal jobban.-nyitotta ki végre a szemeit és rám nézett végre.- Sokkal jobb, hogy nem vagyok egyedül… Vagy is, hogy itt lehetek veled.

Megcsókoltam az ajkait.

- Kiélvezem az összes pillanatot amíg velem vagy.-húztam meg a vállam. Kicsit nyálasnak tűnik, de ebben a pillanatban nem érdekel.

- Gyere el a mérkőzéseinkre.-jelentette ki lazán.

- De az feltűnő nem?-könyököltem fel az ágyon. Csodálkozva pislogtam rá. Nem hittem, hogy valaha ilyet fog nekem mondani.- Iker észre fogja mindenki venni, hogy Sara nincs ott, de ott vagyok én.

- Sara ritkán volt kint a mérkőzéseken, mert dolgozott… De ha nem akarsz egyedül lenni, talán megbeszélhetjük Sergioval, hogy Pilar is eljöjjön.

- Pilar…?

- A szerinted nagyképű spanyol barátnője. Szerintem kedvelni fogod.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e ez Iker…. Bajba keverhetjük magunkat.

- Egy próbát megér nem? Csak egyetlen próba. Lehet, hogy engem nem fogsz a pályán látni, de szeretném, hogy ott légy.

- Rendben. De csak akkor, ha Pilar is bele megy.

- Köszönöm!-csókolt meg Iker amikor csengettek. Azonnal elszakadtunk egymástól és értetlenül pislogtunk egymásra. Ki a fene csengethet pont nálam? Hiszen a kutya se ismer Madridban. Abban biztos vagyok, hogy nem Thomas az, hiszen csak tegnap vetettem fel az ötletet miszerint jöjjenek el Lillyvel. Maria később szokott jönni.

- Ki az?-értetlenkedett Iker is.

- Nem tudom. Megnézem.-másztam ki az ágyból és felvettem a köntösömet.- Megnézem és kiderül.

- Utána visszajössz?-nyújtotta felém a kezét.

- Igen.-kuncogtam.

Lesétáltam lassan a lépcsőkön, de addig is vagy háromszor csengettek. Ideges az illető. Vagy egyszerűen azt hiszi süket vagyok. Kinyitottam az ajtót és meglepődtem.

- Nagyi?-kérdeztem rá.

- Mint látod.-forgatta a szemeit. Szólás nélkül engedtem be az ajtón és ő természetesen elvágtatott mellettem.

- Hogy kerülsz ide nagyi? Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem volna érted a reptérre.

- Nem lephetem meg az unokámat?-tette fel a kérdést.

- Csak megleptél. Nagyon megleptél.-ráztam meg a fejem. Megnyikordult a lépcső és mind a ketten a hang irányába fordultunk. Nem tudom hogy is fogalmazhatnám meg mi is járhat a nagyi fejében, hiszen Iker csak egy boxert viselt.

- Ohh… Azt hittem csak a postás volt.-vakarta meg a fejét a kapus.

- Iker ő itt a nagymamám. Nagyi ő pedig Iker… Iker Casillas a…-kerestem a megfelelő szavakat. Könyörgően pislogtam a kapusra. Ebben a pillanatban nem hagyhat cserben.

- Az egyik barátja vagyok Leanak. Nagyon örülök, hogy megismerhetem. Lea már nagyon sokat mesélt Önről.

- Esther… Szólíts csak Esthernek.