17. rész

Fáradtan érkeztem meg a lakásomhoz. Igazán elfáradtam a hosszú repülő út során. Jó érzés haza jönni. Nyugalom vessz itt körül. Beengedtem magam az ajtón és hatalmasat sóhajtottam. Átsétáltam a nappalin és ruhástól dőltem be az ágyba. Majd reggel felhívom a barátaimat és a családomat. Most egyszerűen csak aludni akarok…

… Kora reggel ébredtem fel és zuhanyzás után melegítőt húztam és sportcipőt. Úgy tudom a sánc környékén vannak a többiek attól függetlenül, hogy még nem ugranak.

- Jó reggelt.-szólaltam meg csendesen a többiek mögött. Annyira elmélyülten beszélgettek, hogy engem észre se vettek. Mindenki felém fordult és sorba megöleltek.

- Hogy kerülsz ide?-tette fel a kérdést mosolyogva Andreas.

- Szeretnék edzésre jelentkezni.-fordultam Alexander felé.- Meggyógyultam.

- Biztosan?

- Igen biztosan. 100%-san meggyógyultam most már. Végre.-sóhajtottam fel teljesen mosolyogva.

- Ezt majd meglátjuk hamarosan, hiszen most kezdődik…-kezdett el beszélni az edzőnk. Szerencsés időpontot választottam a haza térésre, hiszen most kezdődik a legújabb edzőtáborunk. Nem volt más feladatom, mint indulásra összepakolni…

…Négy napja vagyunk itt az táborban és annyit tudok mondani, hogy iszonyatos izomlázam van. Persze én magamhoz nem voltam annyira kegyetlen az edzés terén, mint Alexander. De megértem miért ilyen és mindent szó nélkül teszek meg. Éppen pihenő idő van és a társalgóban lévő egyik kanapén fekszek és bámulom a plafont. A kezemben ide-oda himbálom a mobilomat. Csak arra eszméltem, hogy villant valami.

- Gregor. Ne fotózz.

- Már késő. Ez jó kép. Az elmélkedős Lea.-huppant le a szomszédos kanapéra.

- Mutasd már meg.

- Dehogy… Kitörlöd megint, mint múltkor.-forgatta a szemeit.

- Nem is…

- Dehogy nem. Mi a gond Lea?-kérdezett rá csendesen.

- Miért gondolod, hogy gond van?

- Thomas az én szobatársam.-vonta meg a vállát.- És azt hittem téged választ most, hogy végre visszajöttél.

- Történt valami ami miatt szerintem direkt kerül most engem. Azt hiszem.-motyogtam.

- Mi történt? Nincs itt senki és nekem elmondhatod.

- Lefeküdtünk.

- Ti?

- Nem is mi?-horkantottam fel.

- Mikor?

- Amikor legutoljára haza jöttem. Akadt egy kis afférom a kocsmában és haza vitt… Kiabáltunk egymással… És lefeküdtünk. Reggel pedig úgy tettem, mint aki nem emlékszik rá.

- De miért Lea?

- Nem tudom. Bepánikoltam.-tártam szét a karjaimat.

- Bepánikoltál?-horkantott fel.

- Igen.-bólogattam.- Megesik az emberrel… És szerintem most ezért kerül.

- De emlékszel rá.

- Persze… Persze, hogy emlékszek. Mindenre emlékszek Gregor… De én bele szerettem Ikerbe.

- Tessék?-pattant fel a kanapéról.- Azt nem teheted.

- Már megtettem. Gregor nekem régóta nem volt senki az életemben úgy ezt te is tudod… De Ikerrel minden jó… Jó volt.

- Gyereke lesz.

- Tudom… Fel fogtam már elhiheted.-nyögtem fel.- És ülj már le.

- Meg fogod szívni.

- Fel vagyok rá készülve…

… Azt se tartom már számon hány napja vagyunk itt. Ráadásul már jól érzem magam a bőrömben. Semmi izomláz. Semmi fájdalom. Vacsorát kihagyva mentem le az edzőterembe. Telefonon rock zenét kapcsoltam be és a súlyokhoz léptem. Számomra közepesen nehezeket választottam ki és a rúdra raktam. Hajamat összefogtam amikor megpillantottam a hatalmas fali tükörben Thomast.

- Bejöhetek?-érdeklődött csendesen.

- Persze.-biccentettem. Felvettem az ujjatlan kesztyűmet.

- Nem sok az?-utalt a súlyokra, de ahogy visszanéztem rá elhallgatott.- okés… Nem sok.

Bólintottam csak. Visszafordultam a rúd felé, de éreztem és valamennyire láttam a tükörből, hogy engem figyel.

- Eddig miért nem beszéltél velem?-kérdeztem rá csendesen.

- Nem tudom.-vonta meg a vállát.

- Hazudsz.-jelentettem ki, hiszen ez igaz. Ismerem már annyira, hogy tudom mikor hazudik. A padlót bámulta összefont kézzel a mellkasa körül.

- Mi lefeküdtünk…-motyogta. Olyan vörös volt, mint az ebédkor kapott paradicsom.

- Tudom.-suttogtam. Azt hiszem most már teljesen felesleges hazudni neki.

- Te… Emlékszel rá?-lépett hozzám és határozottan fordított maga felé.

- Igen emlékszek rá.-jelentettem ki határozottan. Most már biztos vagyok benne… Tudnia kell. Neki támaszkodtam a súlyzónak ami szerencsére stabilan állt. Thomasnak kellett egy kis idő míg fel fogta a szavaimat. A zene még mindig hangosan szólt, de egyikünket se érdekelt.

- Miért nem mondtad el az igazat?

- Nem tudom. Féltem...

- Sose bántanálak.-rázta meg a fejét.

- Nem is tőled féltem… Hanem magamtól.-jelentettem ki csendesen de végig a szemébe nézve. Az állán megfeszültek az izmok, de óvatosan megérintette az arcomat. Éreztem, hogy kicsikét érdes a tenyere, de nem zavart.

- Szeretlek.

- Tudom.-hajolt ezzel együtt közelebb hozzám és megcsókolt. Megszeppenve vettem tudomásul ahogy az ajkaimat falja, de pár pillanat múlva óvatosan eltoltam magamtól.- Kérlek ezt ne csináld…-suttogtam.

- Miért?

- Fontos vagy nekem… De szeretem Ikert.-mondtam ki először másnak is ki hangosan a szavakat. Fura érzés így beszélni valakinek az érzéseimről, de muszáj. Muszáj, hogy tisztán lássa a helyzetet.

- Értem.-motyogta.

- Sajnálom Morgi.

- Inkább ne beszéljünk róla.-rázta meg a fejét és magamra hagyott…

… Már a második edzőtábort kezdtük meg így július közepén. Mióta Amerikából eljöttem nem tudtam visszamenni Madridba. Ikerék döntőjét is a tv-ben tudtam csak megnézni Andreas társaságában. Rengeteget beszéltem Ikerrel az internet segítségével. Mindent megtudtam a nyaralásról. A Seychelles szigetekre mennek ketten. Jó… Erre picit irigy voltam, hiszen sosem jártam még ilyen gyönyörű helyen, de majd egyszer máskor… Talán nekünk is lesz alkalmunk ilyen kirándulásra…. Most rajtuk a sor, hogy a pici baba élete miatt mindent megbeszéljenek.

Izzadtan léptem be a vendégház ajtaján és rúgtam le magamról a futócipőmet. Az Ipod madzagát tekertem össze, amikor a nappali felől szinte veszekedést hallottam. Kíváncsian fordultam be az ajtón és hárman is voltak bent. Andreas, Gregor és Thomas. A legfiatalabbik honfitársam a földön ült és a laptopja a dohányzóasztalon volt, a többiek pedig körül állták.

- Ti min vitatkoztok?-dőltem neki az ajtófélfának. Összerezzentek a hangom hallatán és lecsapta Gregor a gépet.

- Lea…-ejtette ki zavarában a nevemet.

- Ha pornót néztek nem kellene inkább elvonulnotok a szobátokba?-kuncogtam.

- Bárcsak pornó lenne.-sóhajtott fel Andreas, mire Thomas nemes egyszerűséggel bordán könyökölte.- Ez fájt. Meg kell tudnia.

- Nem.-vágta rá Thomas.

- Mit kell megtudnom?-ráncoltam a homlokomat.

- Semmi. Nem fontos.-rázta meg a fejét Gregor. Letettem mindent a kezemből és közelebb sétáltam hozzájuk. Először Gregor rátette a kezét a gépre, de ahogy ránéztem nagyot sóhajtott és felnyitotta a gépet. Lassan fordította felém. Azonnal fel fogtam mindent amit láttam. Szalagcím hirdette, hogy a sztár pár… Spanyolország kedvenc sztár párosának gyereke lesz. Kicsit lentebb görgettem az oldalt. Egy képen akadt meg a tekintetem.

- Ezt nem hiszem. Ez nem lehet igaz.-nyögtem ki nagy nehezen.

- Pedig igaz Lea.-motyogta a lábamnál Gregor.- Hiszen nem újra élesztik egymást.

A másik két férfi szemeit forgatta, miközben én mindig csak a képernyőt bámultam. A torkom elszorult… A szememet a könnyeim csípték. Lecsaptam a gép tetejét és felrohantam a szobámba.