16. rész

Köszönés nélkül hagytuk el a buli helyét és ültünk be egy taxiba, amit sikerült elsőnek leintenünk. Iker kommunikált a sofőrrel, miközben én csak bámultam ki az ablakon. Minden feje tetejére fordult egy pillanat alatt, de nem várhattam mást. Egy emberrel közöltem, hogy egész életében hazudtak neki.

- Megérkeztünk.-szólalt meg Iker ahogy megfogta a kezemet. Bólintottam és gépiesen másztam ki a kocsiból, és ekkor ért a legnagyobb meglepetés talán ekkor ért. A kapus felé fordultam, aki éppen most fizette ki a sofőrt és sejtésem szerint hatalmas jutalmat kap… A hallgatásáért.

- Iker én nem itt lakok.

- De én igen.-lépett mellém és megfogta a kezemet. Végig sétáltunk a keskeny járdán és kinyitotta nekem az ajtót. Néma csendben léptem be az ajtón és léptem ki a cipőmből azonnal. Iker előre sietett és csak egy kis lámpát kapcsolt fel.

- Sara nincs itt ugye?

- Nincs.-felelte egyszerűen és kinyújtotta felém a kezét.- Nem harapok nyugi. Senki se bánt. Itt biztonságban vagy.

Hatalmasat sóhajtottam és közelebb léptem hozzá. Ahogy a kanapé karfáján ücsörgött átölelt. A hasamra hajtotta a fejét.

- Nem lesz semmi baj. Ígérem.-motyogta bátorítólag.

- Ígéred?

- Ígérem.-bólintott…

…Napok lassan teltek és mire észbe kaptam titokban már New Yorkba voltam. Iker jelen pillanatban is itt van, hiszen a spanyol válogatott tagjaként felkészülési meccseket fognak játszani a Konföderációs kupára hangolódva. Igazából senki se tudja, hogy itt vagyok. Körülbelül még van két hetem addig amíg elkezdődik az edzőtábor. Nagyon egyszerű a képlet. Amíg Iker Dél-Amerikában lesz, addig én otthon szenvedek és teszem azt amit az új edzőm Alexander mond.

Kora reggel osontam ki az ajtón és indultam el futni a közeli Central Parkba. Jó formába akartam magam hozni, mire Alexander elé kerülök. Nem akarok szégyenben maradni. Talán két órán át, róhattam a köröket. Izzadtan és fáradtan mentem vissza a szálódába. Először szereztem magamnak egy üveg vizet majd a lifthez mentem. A hetedik emeletre viszont már lusta voltam felmászni. Ahogy vártam a liftre mellém csapódott két focista. Nem voltam benne biztos, hiszen nem vagyok annyira toppon a fociban… de ugyan olyan piros és címeres együttest viselnek, mint amilyen Ikernek is van. Néma csendben figyeltem őket, hiszen nem tudják értek spanyolul én is. Először az otthoni dolgokról fecsegtek, majd ahogy beléptünk mind a hárman a liftbe tértek át érdekesebb témákra… Sajnos.

- Hallottad Xabi történetét tegnap?

- Már megint pletykáltatok?

- Dehogy David… Csak… Elmondta, hogy Iker csalja Sarat.-nyögte ki az egyik, mire én félre nyeltem a vizet. Hangosan köhögni kezdtem és ezzel természetesen felhívtam a figyelmet magamra. Megráztam a kezemet, hogy semmi baj és folytassák. Azt hiszem már sokkal inkább érdekelt, hogy mit mondott neki Xabi. Mit mondott neki rólam?

- Ez hülyeség…  Cesc ez hülyeség.

- Nem. Ez igaz… és Sara terhes. Iker pedig megcsalja. Hetek óta… és elméletileg Ramos bulijára is elvitte. Milyen cafka lehet már… Tudja, hogy kit kell elcsábítani.

- Ne beszélj így. Nem tudod miért tette ezt Iker.

- De Sara terhes… Ribanc az aki így csábít el valakit.

Végre megállt a lift és én voltam az aki elsőként rontott ki az ajtón. Persze… Most fáj az igazság? Mit vártam? Mit is gondolnak rólam? Jó persze ők nem tudják, hogy én vagyok az a nő, de ez nem sokan változtat. Ribanc… Ez lennék tényleg. Tisztában voltam mind végig a lapokkal. A baba… Őt is tönkre teszem ezzel.

Berontottam a szobába és láttam Iker már nem fekszik az ágyban. Talán reggelizni van… De most nem is érdekelt. Kirángattam a táskámat az ágy alól és dobálni kezdtem a cuccaimat. A könnyeim hirtelen potyogni kezdtek. Pedig tudom, hogy minden szót jogosan kaptam. Jogosan címeztek nekem.

- Kicsikém mit csinálsz?-lépett ki a fürdő ajtaján a kapus. Tehát a fürdőben volt amit a vizes haja és a derekára csavart törölköző csak megerősít.

- Pakolok.-szipogtam.

- Azt látom. De miért?-lépett hozzám és megfogta a kezeimet. Másként nem néztem rá.

- Hogy ne pletykáljanak rólad.

- Ki pletykálna rólam Lea?

- A csapattársaid.-adtam meg a számomra teljesen egyszerű választ.- Mindenki ribancnak gondol, mert Xabi elmondta mindenkinek, hogy csalod Sarat. A ribancodnak tartanak.

- Ne foglalkozz velük.-rázta meg a fejét. A kezét az arcomra csúsztatta és óvatosan megsimogatta a bőrömet.

- Szeretlek.-suttogtam. Az arcomat könnyeim áztatták, de kibukott belőlem az a dolog ami már hetek óta nyomja a lelkemet.- Szeretlek.

Iker arcán láttam némi meglepetségét, amivel azt érte el, hogy már magamban is kezdtem kételkedni. Ki fog dobni? Kiabálni fog velem? Gombóc nőt a torkomban és csak figyeltem a kapust. Aprócska ráncok jelent meg a szeme sarkába. Szívem szerint megszólaltam volna, hogy mondjon valamit. Tudni akarom, hogy mit gondol… De egy hang se hagyta el a számat.

- Mit mondtál Lea?

- Szeretlek.-ismételtem meg és mire észbe kaptam megcsókolt.

***

Órák óta csak fekszünk az ágyban és cirógatom Lea rakoncátlan szőke tincseit. Kicsit kiborult… Vagy is nagyon… Tudtam, hogy meg fog ez történni, de reméltem minél később történik meg. Túl sok minden történt körülötte… Hiába akartam megvédeni nem tudtam. Ribancnak gondolják… Pedig nem az. Gyönyörű nő, aki azt mondta nekem, hogy szeret… Szerelmes belém. Ő maga mondta, hogy szerelmes… Közelebb hajoltam hozzá és puszit nyomtam az alvó nő homlokára. Muszáj volt óvatosan kimásznom mellőle az ágyból, de gondosan betakartam. Magára kell hagynom, mivel edzésem lesz. Ezért vagyunk itt New Yorkban… Az edzés és a felkészülés miatt. Ez jelenti a minden napos edzés. Néma csendben, magamba fordulva sétáltam végig az üres folyosón. Miért szól bele bárki is az én életembe? Az én döntésem… Az enyém és senkinek sincs joga véleményt mondani róla. Nem tudja hogyan érzek Lea vagy éppen Sara iránt…

Leérve az edzőterembe Xabit pillantottam meg, ahogy Alvaroval beszélget. Nem tudom mi ütött belém, de megragadtam a baszk grabancát és neki löktem a falnak. Hirtelen többen is felhördültek. Persze ez nem természetes köszöntés.

- Mi a fenéért pofázol?-csattantam fel.- Mit ártott neked Lea? Miért kellett mindenkinek teli beszélned a fejét?

- Iker nyugodj le!-szólalt meg Ramos pár lépésnyire tőlem.

- Ne szólj bele!-fordultam felé. Ott tartottam, hogy talán még őt is képes lennék megütni.- Válaszolj már Alonso. Miért pofáztál mindenkinek?

- Csak.-rántotta meg flegmán a vállát. Esküszöm hirtelen az is megfordult a fejemben, hogy bemosok neki egyet. Felmordultam.- Gyereked fog születni. Gyereked fogd már fel. Saratól és nem ettől a nőtől.

- Attól függetlenül nem szólhatsz bele az életemben. Nem hívhatsz ribancnak egy olyan lányt akit nem ismersz. Fogalmad sincs, hogy min ment keresztül. Hogy mi ketten min mentünk keresztül.

- Ismerem… Ismerem annyira, hogy tudjam… Alád fekszik még mindig.

- Ráadásul még hazudik is.-szólalt meg Jesé a gumiszőnyegen ülve. Mindenki felé fordult. Azt se tudtam eddig, hogy itt van.

- Te ebbe ne szólj bele Jesé.-vicsorogtam.

- Igaza van Xabinak Iker.-emelkedett fel és indult el felém.

- Maradj csendben Kölyök.-ült még mindig a szoba biciklin Alvaro, csak éppen tekerni felejtett el.

- Miért maradjak csendben? Xabinak igaza van… Iker bedőlt egy hazug ribancnak. Egy ócska hazug ribancnak.

- Hagyjátok abba!-csattant fel hangosan Ramos.- Ne szidjátok azt a lányt. Egyikőtök se ismeri… Ráadásul itt mindenkinek van szennyese, amit nem akar kiteregetni senki előtt se. Igen… Iker megcsalta Sarat… De egyikőtök se ismeri Leat… És egyikőtök se látta, hogyan viselkednek egymással. Tehát fogjátok be a szátokat és mindenki foglalkozzon a munkájával…

***

Egész napot az ágyban töltöttem és elhatároztam haza megyek egy kis időre. Muszáj. Muszáj hagynom Ikert egy időre. A munkájára kell koncentrálnia és nem arra, hogy miattam csatákat vívjon meg a barátaival. Megrendeltem a jegyemet az interneten és vártam a kapusra. El akartam búcsúzni tőle. Gondosan összepakoltam a dolgaimat és még az övét is, hogy levezessem a feszültségemet. Ebéd után nem sokkal rontott be az ajtón a kapus és ahogy meglátott rám mosolygott.

- Szia Lea.-ölelt meg szorosan. Talán öt percig is álltunk és öleltük egymást. Szükségem volt erre. Megfogtam a kezét és az ágyhoz húztam. Leültünk a matrac szélére és néma csendben a kezével játszottam.

- Jobban vagy?-kérdezett rá amikor már megunhatta a némaságomat.

- Igen.-bólintottam.- De mondanom kell valamit.

- Mi a baj?

- Haza megyek Ausztriába.-feleltem csendesen.- Egy időre… Amíg a kupa lesz és a csapattal leszel.

- Mi ezt most megbeszéltük lent. Vagy is veszekedtünk…-magyarázta tanácstalanul.

- Kicsim.-simogattam meg az arcát.- Nézz rám… Sikeresek akartok lenni ugye?

- Igen.-bólintott csendesen.

- És be kell látnod hamarabb sikerül ha én most elmegyek. Nem lesz feszültség köztetek. A munkádra kell figyelned. Jól kell szerepelned a kapuban ha már visszatértél.-húztam az ölembe a kezét és megsimogattam az aprócska heget a kezén.

- De elmész…

- Tudom. Elkezdem a fiúkkal az edzés programot és augusztusba már visszatudok menni Madridba.

- Azt hittem ezek után elmegyünk együtt nyaralni… Már le van foglalva régóta egy út. Saraval mentem volna…

- Menj el vele.-suttogtam.-Beszéljétek meg a dolgaitokat nyugodtan. Kettesben.

- De én már veled akartam menni.

- Hidd el nekem Iker. Ennél jobb alkalom nem lesz, hogy béküljetek… Hogy kialakítsatok egy kapcsolatot ami a baba születése miatt szükséges.-néztem rá. Közre fogtam az arcát a két kezemmel. A borostái szúrták a tenyeremet, de nem érdekelt ez a tény.

- Rendben. Legyen.-bólintott lassan.

- Köszönöm.-suttogtam és megcsókoltam. Lágyan faltam az ajkait. Tudom sokáig nem fogom látni és nem fogom így megcsókolni. Szükségem volt ezekre a pillanatokra. A kezemet a mellkasára csúsztattam. Szívesen tovább léptem volna…

- Indul a gépem nem sokára.-suttogtam miközben a homlokomat az övének támasztottam.

- Kikísérlek a reptérre.-jelentette ki komolyan, de nem ellenkeztem. Örültem, hogy velem jön.