25. rész

  

Egész rendezvény alatt pártfogásomban volt a kislány és vele foglalkoztam. Fura érzés keringett bennem ami tudom, hogy mit jelenet, de próbáltam nem foglalkozni ezzel. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem tudomást venni róla.

- Haza vigyelek?-kérdeztem rá Andreasnál, aki a kabátjával bajlódott. Meglepetten fordult először felém majd halványan elmosolyodott.

- Akkor még se utálsz annyira? Mert azt hittem igen.

- Utállak, de nem eléggé.-vontam meg a vállam. Ez igaz is. Haragszok rá a célozgatásai miatt, de tudom még se haragudhatok rá örökre, hiszen a barátom. Andreas vigyorogva egyenesedett fel és együtt sétáltunk ki a kocsimhoz. Már vártam, hogy mikor hozza fel a szokásos témáját. Iker kontra Thomas… De megfogadtam magamban lenyelem a békát és nem fogom magamat idegesíteni miatta. Ez a nap eddig egész jó volt a hülye firkászok kérdései ellenére is.

- Mikor kezdesz bele?-kérdeztem rá fejemet csóválva.

- Tessék?-csodálkozott el.

- Tudom, hogy ráfogsz kezdeni a szokásos témára.

- Nem tudom mire gondolsz - vigyorgott.

- Dehogy nem. Miért vagyok Ikerrel? Miért loholok a kapus után? Miért nem jövök össze Thomasszal aki itt van Ausztirában... aki támogat.-hadartam el.

- Nos körülbelül igen. Erre lennék kíváncsi. Megcsókoltad. Nem lökted el magadtól.

- Ledughatom a torkodon a nyelvemet ha gondolod.-feleltem teljesen őszintén. Andreas felnevetett.

- Azt hiszem az asszony nem örökbe neki.

- Látod. Pont ezért ne piszkálj. Csak megtörtént Andreas.-húztam meg a vállam miközben lassítottam az egyik kereszteződés előtt.

- Az ilyenek nem csak úgy történnek.

- Mire gondolsz Andreas?

- Szeretem Ikert fogd már fel.-csattantam fel picikét, de abban a pillanatban próbáltam magam tűrtőztetni.

- Lehet, hogy szereted de tőle sose… Sose fogod megkapni amire vágysz.-vágta kegyetlenül a fejemhez az igazságot. Pár pillanatig csak bámultam őt, de hatalmasat nyeltem és az útra szegeztem a tekintetemet.

- Nem vágyok semmire se.-jelentettem ki csendesen. Miért? Andreas miért jön rá ilyen egyszerűen arra amire gondolok.- Nem vágyok semmire csak sikeres akarok lenni

- Én meg balerina.-ironizált, mire vállon boxoltam.

- Kapd be Andreas. Egyáltalán nem vicces.

- Te egy dologra vágysz Lea, de nagyon is. Családra… Férjre… Babákra… Gyerekekre akik a lábadnál szaladgálnak… Anyának hívnak… 

Hatalmasat nyeltem. Andreas ebben a pillanatban mint ha a mellkasomba vágott volna egy tört és vagy négyszer megforgatta volna… Legalább is eddig.

- Ikertől ezt sose fogod megkapni. Sosem…. Csak vagy neki… Tallomban, mint egy tartalék…

- Hagyd ezt abba jó?-kértem csendesen.- Hagyd abba.

- Nem hagyom. Addig mondom amíg rá nem jössz, hogy az életed itt van. Ausztriában… A családod…A barátaid és hidd el a szerelmed is…

…Másnap muszáj volt elmennem a boltba bevásárolni minden féle dolgot amire szükségem volt. Ki akartam szabadulni a négy fal közül, hiszen sajna nincs edzésem a teremben pedig nem akarom magamat kínozni. Nincs hangulatom hozzá. A bevásárló kocsira támaszkodva bámészkodok a sorok közt. Papír zsepit dobtam bele a kosárba majd kifordultam a sorból és neki ütköztem egy másik kocsinak véletlenül.

- Elnézést.-szólaltam meg udvariasan. Egy kislány édes csicsergésére lettem figyelmes és felnéztem a hang irányába. Thomast pillantottam meg és Lillyt ücsörögni a bevásárló kocsiban.

- Szia Lea.-mosolyodott el a barátom.

- Sziasztok.-mosolyogtam én is. Lillyhez léptem és megcirógattam az arcát majd kicsikartam tőle egy cuppanós puszit. Megsimogattam a haját.- Hogy vagytok? Apás nap van?

- Igen.-bólintott Thomas.

- Apa fog főzni?-érdeklődtem Lillytől, aki a kezemet piszkálta.

- Héé… Nem vagyok annyira rossz szakács.

- Nálam egy fokkal jobb szakács vagy, de az nem nehéz.-húztam meg a vállam.

- Most meg kellene sértődnöm?

- Talán igen… Talán nem.-pillogtam ártatlanul.

- Most az egyszer nem sértődök meg.

- Ohh… Köszönöm Uram.-forgattam a szemeimet mire Lilly nevetni kezdett rajtam.

- Ellenem vagy kishölgy?-kérdezett rá Thomas, mire a lánya az ajkaiba harapva bólogatott.

- Apa… Kaja… Fújj….-magyarázta nekem.

Nevettem rajta csak majd rezgett a telefonom a zsebemben.

- Nekem mennem kell. Majd beszélünk… és inkább anyukádéknál vacsorázzatok.-vigyorogtam.

- Ezért még megbüntetlek.-kiabált utánam. Eléggé félre érthető, de nem érdekel ki mit gondol.

- Örömmel várom.-kacagtam fel…

…Ahogy haza értem egyszerre cuccoltam be az összes szatyrot. Valami finom vacsit akarok főzni és utána kaja közben majd felhívom Ikert is… Hát ha tudunk beszélni… Nincs a közelébe Sara. Nem akarom bajba keverni. A konyhába lépve pultra raktam a csomagokat és bekapcsoltam a rádiót, de abban a pillanatban csengettek.

- Jövök már.-trilláztam azonnal. Jó kedvem van és jelenleg a csengő se zavar… és az se, hogy vendégem jött. Ahogy kitártam az ajtót meglepődtem… Lefagytam talán szó szerint…

- Szia Kicsim.-mosolyodott el az ajtóban állva Iker. Tényleg itt van. Teljes életnagyságban. Nevetve öleltem át azonnal.- Ezek szerint örülsz, hogy itt vagyok.-állapította meg ahogy átölelt. Csak bólogattam és hagytam, hogy felkapjon a földről így áttudtam ölelni a derekát a lábaimmal, a két karommal pedig a nyakát. Megcsókoltam miközben elindult velem befelé. Kuncogtam miközben éppen betudtam csukni mögöttünk az ajtót. Igazából már inkább csak össze-vissza puszilgatom ami miatt ő is vidáman nevet.

- A konyhába vigyél.-kuncogtam.

- Konyha?-csodálkozott el, de szerencsére odavitt.

- Vacsorát akarok főzni… és szerencsére már két embernek tehetem meg.-vontam meg a vállam miközben a konyhapulton találtam magam.

- És mi lesz a vacsi?- fél kézzel a szatyorban túrkált. Nevettem rajta, hiszen minden második dologra fintorgott egy nagyot.- Aki síugró egyet jelent, hogy madár kaját kell ennie? Saláta… gabona… saláta… gabona…

- Ne szemtelenkedj.-nevettem fel.- A gabona reggeli.-használtam direkt azt a szót amit mondott.- De a saláta a vacsihoz lesz… Ha tovább pakolsz valamelyik zacskóban megtalálod a husit is.

Ahogy ezt kimondtam azonnal a másikban kezdett pakolni.

- Sült csirkemell salátával megfelel?-kérdeztem rá oldalra biccentett fejjel. Ezt az egy dolgot tudom tökéletesen elkészíteni.

- Tökéletesen megfelel.-nevetett fel.

Együtt készítettük el a vacsorát. Segített összevágni a zöldségeket illetve meg is terített. Felbontattam vele egy üveg bort amit még Spanyolországból hoztam magammal és leültünk az asztalhoz. Csendesen falatoztunk, de beszélgettünk és össze-össze mosolyodtunk.

- Megleptél, hogy eljöttél.

- Pont az volt a célom, hogy meglepődj.-nevetett fel.

- És ki segített neked ebben? Már mint hogy megtudjak lepődni.-vigyorogtam.

- Hát az öcséd.-jelentette ki.

- Valahogy sejtettem.-vontam meg a vállam.

- Azt hiszem rövid idő alatt nagyon megszeretett téged. Tényleg a testvérének tekint.

- Jó gyerek tényleg és szerencsére rájött, hogy nem hazudok…-feleltem csendesen és addig megfogta a kezemet és óvatosan megcirógatta. A vacsora után gyorsan elpakoltam és megkértem addig is engedjen egy forró fürdőt. Szerencsére azonnal szót fogadott nekem. Ahogy végeztem a pakolással megfogtam a két boros poharat és az üveget a maradék borral és utána mentem a fürdőbe. Iker csak ült a kád szélén. Keze a vízben volt és rám mosolygott.

- Egy közös fürdőben benne vagy?-tettem le a poharakat a földre és hozzá léptem.

- Erre ment ki a játék?

- Naná.-nevettem fel. A pólója alját megmarkoltam és határozottan szabadítottam meg tőle.- Egyszerűen használjuk ki, hogy itt vagy.-vontam meg a vállam és megcsókoltam kuncogva.

- Ejnye Hölgyem… Le akar teperni?-paskolta meg a fenekemet először, majd átkarolta a derekamat.

- Persze.-vágtam rá úgy mint ha ez természetes lenne.- És még sok malac gondolat jár a fejemben jelenleg.

A kapusom vidáman felnevetett és gombolni kezdte az ingemet kifele szépen lassan. A haját piszkáltam ahogy egyre több gomb vált szabaddá.

- És még mi pasik vagyunk perverzek.

- Én ilyet nem is mondtam.-lazáskodtam.

Pár perc múlva már kényelmesen elhelyezkedtünk a kádban és élvezem, hogy így ölel. Az ujjaimmal a boros pohár száján játszottam.

- Ezt a helyzetet eltudnám viselni minden egyes nap.-sóhajtottam hatalmasat.

- Én is.-csókolt a nyakamba.

- Kérdezhetek valamit Iker?-dőltem hátra kényelmesen a mellkasán és hatalmas szemekkel pislogtam rá.

- Persze Kicsim.-biccentett és a hajamat piszkálta.

- Hogy van Sara és a baba?-bukott ki belőlem a kérdés. Pár pillanat hatás szünet kellett és Iker hangosan kacagni kezdett. Nem értettem miért lett hirtelen ilyen vidám.

- Te ilyen helyzetben hogy tudsz ilyet kérdezni?

- Hát… Először arra gondoltam, hogy azt kérdezem hogy van a baba, de mivel még Sara méhében van….-vontam meg a vállam. Hátra döntöttem a fejemet és megpusziltam a borostás állát.

- Szerencsére jól van a baba… és meg van már a neve is.

- Elmondod, hogy fogják hívni?-pislogtam rá.

- Martin… Tudod már régen elhatároztam, hogy ha fiam születik egyszer Martinnak fogják hívni.- elmosolyodtam rajta. Természetesen nekem is vannak ilyen terveim, hiszen Andreasnak igaza volt múltkor… Anya szeretnék lenni. Magam elé bámulva piszkáltam Iker mellkasát. A hajamba puszilt először.

- Ha egyszer fiam születne Michaelnek szeretném hívni… Ha lány lesz akkor pedig Laura lenne a neve.

- Laura…-gondolkozott el.- Tetszik. Szép név.

- Tudom.-vontam meg a vállam és a tarkójára csúsztattam a kezemet. Lehúztam magamhoz és megcsókoltam lágyan.- Szeretlek Iker.