25. rész

  

Egész rendezvény alatt pártfogásomban volt a kislány és vele foglalkoztam. Fura érzés keringett bennem ami tudom, hogy mit jelenet, de próbáltam nem foglalkozni ezzel. Nyeltem egy nagyot és próbáltam nem tudomást venni róla.

- Haza vigyelek?-kérdeztem rá Andreasnál, aki a kabátjával bajlódott. Meglepetten fordult először felém majd halványan elmosolyodott.

- Akkor még se utálsz annyira? Mert azt hittem igen.

- Utállak, de nem eléggé.-vontam meg a vállam. Ez igaz is. Haragszok rá a célozgatásai miatt, de tudom még se haragudhatok rá örökre, hiszen a barátom. Andreas vigyorogva egyenesedett fel és együtt sétáltunk ki a kocsimhoz. Már vártam, hogy mikor hozza fel a szokásos témáját. Iker kontra Thomas… De megfogadtam magamban lenyelem a békát és nem fogom magamat idegesíteni miatta. Ez a nap eddig egész jó volt a hülye firkászok kérdései ellenére is.

- Mikor kezdesz bele?-kérdeztem rá fejemet csóválva.

- Tessék?-csodálkozott el.

- Tudom, hogy ráfogsz kezdeni a szokásos témára.

- Nem tudom mire gondolsz - vigyorgott.

- Dehogy nem. Miért vagyok Ikerrel? Miért loholok a kapus után? Miért nem jövök össze Thomasszal aki itt van Ausztirában... aki támogat.-hadartam el.

- Nos körülbelül igen. Erre lennék kíváncsi. Megcsókoltad. Nem lökted el magadtól.

- Ledughatom a torkodon a nyelvemet ha gondolod.-feleltem teljesen őszintén. Andreas felnevetett.

- Azt hiszem az asszony nem örökbe neki.

- Látod. Pont ezért ne piszkálj. Csak megtörtént Andreas.-húztam meg a vállam miközben lassítottam az egyik kereszteződés előtt.

- Az ilyenek nem csak úgy történnek.

- Mire gondolsz Andreas?

- Szeretem Ikert fogd már fel.-csattantam fel picikét, de abban a pillanatban próbáltam magam tűrtőztetni.

- Lehet, hogy szereted de tőle sose… Sose fogod megkapni amire vágysz.-vágta kegyetlenül a fejemhez az igazságot. Pár pillanatig csak bámultam őt, de hatalmasat nyeltem és az útra szegeztem a tekintetemet.

- Nem vágyok semmire se.-jelentettem ki csendesen. Miért? Andreas miért jön rá ilyen egyszerűen arra amire gondolok.- Nem vágyok semmire csak sikeres akarok lenni

- Én meg balerina.-ironizált, mire vállon boxoltam.

- Kapd be Andreas. Egyáltalán nem vicces.

- Te egy dologra vágysz Lea, de nagyon is. Családra… Férjre… Babákra… Gyerekekre akik a lábadnál szaladgálnak… Anyának hívnak… 

Hatalmasat nyeltem. Andreas ebben a pillanatban mint ha a mellkasomba vágott volna egy tört és vagy négyszer megforgatta volna… Legalább is eddig.

- Ikertől ezt sose fogod megkapni. Sosem…. Csak vagy neki… Tallomban, mint egy tartalék…

- Hagyd ezt abba jó?-kértem csendesen.- Hagyd abba.

- Nem hagyom. Addig mondom amíg rá nem jössz, hogy az életed itt van. Ausztriában… A családod…A barátaid és hidd el a szerelmed is…

…Másnap muszáj volt elmennem a boltba bevásárolni minden féle dolgot amire szükségem volt. Ki akartam szabadulni a négy fal közül, hiszen sajna nincs edzésem a teremben pedig nem akarom magamat kínozni. Nincs hangulatom hozzá. A bevásárló kocsira támaszkodva bámészkodok a sorok közt. Papír zsepit dobtam bele a kosárba majd kifordultam a sorból és neki ütköztem egy másik kocsinak véletlenül.

- Elnézést.-szólaltam meg udvariasan. Egy kislány édes csicsergésére lettem figyelmes és felnéztem a hang irányába. Thomast pillantottam meg és Lillyt ücsörögni a bevásárló kocsiban.

- Szia Lea.-mosolyodott el a barátom.

- Sziasztok.-mosolyogtam én is. Lillyhez léptem és megcirógattam az arcát majd kicsikartam tőle egy cuppanós puszit. Megsimogattam a haját.- Hogy vagytok? Apás nap van?

- Igen.-bólintott Thomas.

- Apa fog főzni?-érdeklődtem Lillytől, aki a kezemet piszkálta.

- Héé… Nem vagyok annyira rossz szakács.

- Nálam egy fokkal jobb szakács vagy, de az nem nehéz.-húztam meg a vállam.

- Most meg kellene sértődnöm?

- Talán igen… Talán nem.-pillogtam ártatlanul.

- Most az egyszer nem sértődök meg.

- Ohh… Köszönöm Uram.-forgattam a szemeimet mire Lilly nevetni kezdett rajtam.

- Ellenem vagy kishölgy?-kérdezett rá Thomas, mire a lánya az ajkaiba harapva bólogatott.

- Apa… Kaja… Fújj….-magyarázta nekem.

Nevettem rajta csak majd rezgett a telefonom a zsebemben.

- Nekem mennem kell. Majd beszélünk… és inkább anyukádéknál vacsorázzatok.-vigyorogtam.

- Ezért még megbüntetlek.-kiabált utánam. Eléggé félre érthető, de nem érdekel ki mit gondol.

- Örömmel várom.-kacagtam fel…

…Ahogy haza értem egyszerre cuccoltam be az összes szatyrot. Valami finom vacsit akarok főzni és utána kaja közben majd felhívom Ikert is… Hát ha tudunk beszélni… Nincs a közelébe Sara. Nem akarom bajba keverni. A konyhába lépve pultra raktam a csomagokat és bekapcsoltam a rádiót, de abban a pillanatban csengettek.

- Jövök már.-trilláztam azonnal. Jó kedvem van és jelenleg a csengő se zavar… és az se, hogy vendégem jött. Ahogy kitártam az ajtót meglepődtem… Lefagytam talán szó szerint…

- Szia Kicsim.-mosolyodott el az ajtóban állva Iker. Tényleg itt van. Teljes életnagyságban. Nevetve öleltem át azonnal.- Ezek szerint örülsz, hogy itt vagyok.-állapította meg ahogy átölelt. Csak bólogattam és hagytam, hogy felkapjon a földről így áttudtam ölelni a derekát a lábaimmal, a két karommal pedig a nyakát. Megcsókoltam miközben elindult velem befelé. Kuncogtam miközben éppen betudtam csukni mögöttünk az ajtót. Igazából már inkább csak össze-vissza puszilgatom ami miatt ő is vidáman nevet.

- A konyhába vigyél.-kuncogtam.

- Konyha?-csodálkozott el, de szerencsére odavitt.

- Vacsorát akarok főzni… és szerencsére már két embernek tehetem meg.-vontam meg a vállam miközben a konyhapulton találtam magam.

- És mi lesz a vacsi?- fél kézzel a szatyorban túrkált. Nevettem rajta, hiszen minden második dologra fintorgott egy nagyot.- Aki síugró egyet jelent, hogy madár kaját kell ennie? Saláta… gabona… saláta… gabona…

- Ne szemtelenkedj.-nevettem fel.- A gabona reggeli.-használtam direkt azt a szót amit mondott.- De a saláta a vacsihoz lesz… Ha tovább pakolsz valamelyik zacskóban megtalálod a husit is.

Ahogy ezt kimondtam azonnal a másikban kezdett pakolni.

- Sült csirkemell salátával megfelel?-kérdeztem rá oldalra biccentett fejjel. Ezt az egy dolgot tudom tökéletesen elkészíteni.

- Tökéletesen megfelel.-nevetett fel.

Együtt készítettük el a vacsorát. Segített összevágni a zöldségeket illetve meg is terített. Felbontattam vele egy üveg bort amit még Spanyolországból hoztam magammal és leültünk az asztalhoz. Csendesen falatoztunk, de beszélgettünk és össze-össze mosolyodtunk.

- Megleptél, hogy eljöttél.

- Pont az volt a célom, hogy meglepődj.-nevetett fel.

- És ki segített neked ebben? Már mint hogy megtudjak lepődni.-vigyorogtam.

- Hát az öcséd.-jelentette ki.

- Valahogy sejtettem.-vontam meg a vállam.

- Azt hiszem rövid idő alatt nagyon megszeretett téged. Tényleg a testvérének tekint.

- Jó gyerek tényleg és szerencsére rájött, hogy nem hazudok…-feleltem csendesen és addig megfogta a kezemet és óvatosan megcirógatta. A vacsora után gyorsan elpakoltam és megkértem addig is engedjen egy forró fürdőt. Szerencsére azonnal szót fogadott nekem. Ahogy végeztem a pakolással megfogtam a két boros poharat és az üveget a maradék borral és utána mentem a fürdőbe. Iker csak ült a kád szélén. Keze a vízben volt és rám mosolygott.

- Egy közös fürdőben benne vagy?-tettem le a poharakat a földre és hozzá léptem.

- Erre ment ki a játék?

- Naná.-nevettem fel. A pólója alját megmarkoltam és határozottan szabadítottam meg tőle.- Egyszerűen használjuk ki, hogy itt vagy.-vontam meg a vállam és megcsókoltam kuncogva.

- Ejnye Hölgyem… Le akar teperni?-paskolta meg a fenekemet először, majd átkarolta a derekamat.

- Persze.-vágtam rá úgy mint ha ez természetes lenne.- És még sok malac gondolat jár a fejemben jelenleg.

A kapusom vidáman felnevetett és gombolni kezdte az ingemet kifele szépen lassan. A haját piszkáltam ahogy egyre több gomb vált szabaddá.

- És még mi pasik vagyunk perverzek.

- Én ilyet nem is mondtam.-lazáskodtam.

Pár perc múlva már kényelmesen elhelyezkedtünk a kádban és élvezem, hogy így ölel. Az ujjaimmal a boros pohár száján játszottam.

- Ezt a helyzetet eltudnám viselni minden egyes nap.-sóhajtottam hatalmasat.

- Én is.-csókolt a nyakamba.

- Kérdezhetek valamit Iker?-dőltem hátra kényelmesen a mellkasán és hatalmas szemekkel pislogtam rá.

- Persze Kicsim.-biccentett és a hajamat piszkálta.

- Hogy van Sara és a baba?-bukott ki belőlem a kérdés. Pár pillanat hatás szünet kellett és Iker hangosan kacagni kezdett. Nem értettem miért lett hirtelen ilyen vidám.

- Te ilyen helyzetben hogy tudsz ilyet kérdezni?

- Hát… Először arra gondoltam, hogy azt kérdezem hogy van a baba, de mivel még Sara méhében van….-vontam meg a vállam. Hátra döntöttem a fejemet és megpusziltam a borostás állát.

- Szerencsére jól van a baba… és meg van már a neve is.

- Elmondod, hogy fogják hívni?-pislogtam rá.

- Martin… Tudod már régen elhatároztam, hogy ha fiam születik egyszer Martinnak fogják hívni.- elmosolyodtam rajta. Természetesen nekem is vannak ilyen terveim, hiszen Andreasnak igaza volt múltkor… Anya szeretnék lenni. Magam elé bámulva piszkáltam Iker mellkasát. A hajamba puszilt először.

- Ha egyszer fiam születne Michaelnek szeretném hívni… Ha lány lesz akkor pedig Laura lenne a neve.

- Laura…-gondolkozott el.- Tetszik. Szép név.

- Tudom.-vontam meg a vállam és a tarkójára csúsztattam a kezemet. Lehúztam magamhoz és megcsókoltam lágyan.- Szeretlek Iker.

24. rész

                                 

Fáradtan értem haza. Ledobtam a táskámat a földre először majd kibújtam a cipőmből. Elegem van… Jó végre itthon lenni… Egyedül… Hiszen az elmúlt két napban Andreas minden adandó alkalommal felhánytorgatta nekem, hogy mekkora hibát is vétek ebben a pillanatban. Teszem hozzá egyáltalán nem zavarta az, hogy néha ezt a beszélgetést közönség előtt vitte véghez. A konyhába sétáltam legelőször és kitártam a hűtő ajtaját és csalódva kellett tudomásul, hogy a hűtőm szinte teljesen üres…  

- Remek.-morogtam.

Eszem ágában sem volt elmenni vásárolni, inkább rendeltem valami kaját. Amíg kihozták a rendelt ételt megengedtem a meleg frissítő fürdővizemet. Erre van szükségem… Egy kellemes fürdőre és egy kiadós vacsorára… Emellett egy nagy alvásra. Megszólalt a mobilom amit a kanapén hagytam. Nagyot sóhajtva sétáltam oda és roskadtam le a bútordarabra. Sms-t kaptam Ikertől. Mosolyogva nyitottam meg az üzenetet.

„Hogy vagy Lea? Vége van már a tréningnek? Nem akartalak közben zavarni, hogy a munkádra tudj koncentrálni.”

„Pont most értem haza… Kimerítő volt… Elfáradtam teljesen… A vacsorámat várom és utána veszek egy hatalmas fürdőt és alszok egy nagyot. Elmondhatok neked valamit?”

„Ezt meg se kellett volna kérdezned.”

„Hiányzol… Hiányzik Madrid is.”

„Te is hiányzol nekem. Nagyon.”

„Amikor időd engedi… Eljöhetnél ide hozzám még a szezon előtt.”-pötyögtem az utolsó üzenetet, hiszen csengettek. Be kell vallanom ebben a pillanatban a finom olasz vacsora elcsábított Ikertől…

…Az edzőteremben vagyok, hiszen mostanában túl sok a felesleges energiám és úgy érzem felrobbanok tőle. Kerülnöm kell Thomast, hiszen nem akarom még egy olyan magán akciót levágjon, mint a szélcsatornás teszten és megcsókoljon mindenki előtt. Andreas minden egyes alkalommal célozgat erre az esetre, amikor csak lehetősége adódik rá. A súlyokat raktam rá a rúdra amikor belépett Wolfgang.

- Szia.-lepődött meg.- Nem tudtam, hogy itt vagy.

- Órák óta itt vagyok. Muszáj kikapcsolódnom és jelenleg ez a legjobb módja rá.-sóhajtottam fel.

- Segítsek?

- Megtennéd?-kérdeztem vissza és ő csak bólintott. Nyakamba vettem a súlyzót és szabályos guggolásokat végeztem. Wolfgang pedig néma csendben figyelt rám és segített amikor kellett. Fáradtan ültem le a gumiszőnyegre és átnyújtott nekem egy üveg vizet.

- Köszönöm.-mosolyogtam el a kedvességén. Igen… Néha olyan, mint egy gondoskodó apuka… Még velem is. Pedig már van két csodálatos fiú gyermeke.

- Jól esett az edzés?

- Nagyon is.-sóhajtottam fel.- De szívesen ugranék már.

- Lassan, de biztosan… Napok kérdése.

- Szerinted mi vár ránk a szezonban?-kérdeztem rá ártatlanul. Tudom kicsikét beszélgethetek vele őszintén.

- Szerintem? Hullám hegyek hullám völgyek fogják jellemezni az idényünket.

- Mindenkinek?

- Na-ná!

- Valahogy én is sejtettem.-sóhajtottam fel.- Miért ilyen bonyolult az élet Wolfgang?

- Mi tesszük ilyenné. Erre nem jöttél még rá?...

…Péntek van és egy hivatalos rendezvényen kell megjelennem. Mióta a RedBull támogatását élvezem valamennyire több kötelezetségem van. Most valamilyen szinten egy jótékonysági rendezvényen kell megjelennem Andreas társaságában, de ő nem élvezi az ital gyártó cég támogatását, így tudom ezt a feladott a szövetségtől kaptuk. A hatalmas épület előtt ácsorgok és a mobilomat nyomkodom, hiszen a társam még nem érkezett meg. Ritkán ismeri a pontosságot… De rendőr.

„Hiányzol.”-pötyögtem Ikernek egy sms-t. Tudtam jelenleg egy szálódába van bezárva és így talán telefon közelben van.

„Te is nekem Csillagom. Hol vagy most?”

„Andreasra várok, mert kötelességeink vannak.”

„Milyen? Izgalmas legalább?”

„Fogalmam sincs. Nem tudom mi lesz, de Andreas hátsóját szét rúgom.”

„Mi az kicsim? Túl sok a feles energiád?”

„Nagyon….”

Végre befutott Andreas és ezerszer kért elnézést, míg beértünk az ajtón. Csak akkor fogtam fel, hogy milyen programra kellett jönnünk, amikor beléptünk a terembe. Gyerekekkel kell fogalkoznunk a riporteri kérdések mellett. Kibújtam a kabátomból és a táskámat leraktam a fogasra ahol felajánlották, hogy minden ezt megtehetjük. Muszáj volt már mennünk, pedig még szusszantam volna még egyet.

Elkezdődött a program és mi készségesen válaszoltunk minden kérdésre. Szerencsés vagyok… Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a sajtó semmit se tud a magánéletemről és nem kapok ezzel kapcsolatos kérdéseket. Tudom, hogy Thomas nem lenne ennyire szerencsés, hiszen a haza sajtó a mai napig is csámcsog a magánéletén, hogy elváltak Kristinaval…

- Lea szerinted mennyire van reális esélyed arra, hogy talán dobogóra kerülj az Olimpiai játékokon?-kaptam egy kérdést amitől igazából nem is lepődtem meg. Számítottam arra, hogy ezt valaki megfogja kérdezni tőlem. Hatalmasat sóhajtottam és először meglóbáltam a kezemben a mikrofont. Mindenki engem bámult, még Andreas is a szomszédos székről.

- Szerintem vagyok a legjobb helyzetben.-feleltem teljesen egyszerűen amin még Andreas is csodálkozott.

- Ezt hogy érted?

- A tavalyi szezon felét kihagytam a térdsérülésem miatt amit egy szerencsétlen bukás után szedtem össze. Kétszer műtöttek meg és hosszú fájdalmas felépülésen vagyok túl. Az edzések számomra egész jól mennek...-jó tekintsünk el attól, hogy háromszor is padlót fogtam edzés során egy héten.- Jó formában vagyok, de nálam vannak esélyesebbek. Japán, német, amerikai lányok, de még az osztrák színekben indulók is esélyesebbek lehetnek nálam.

- Azonban úgy tűnik a szponzorai nem így gondolják? A nyáron támogatói közé lépett a RedBull.

- Igen.-bólintottam lassan.- A RedBull fantáziát lát bennem és a főszponzorom lett, amit egyszerűen nehezen hiszek el a mai napig. Szükségem volt egy ilyen fantasztikus támogatóra…

A gyerekekkel foglalkozzunk akik valamilyen úton-módon a síugrást akarják kipróbálni vagy éppen már űzik ezt a sportot. Természetesen majd nem minden lurkó Andreast ugrálta körbe, de nekem megakadt a szemem egy kislányon. Talán a legkisebb volt a gyerekek közül… És a legesetlenebb… Legmagányosabb. Valahogy magamat ismertem fel benne évekkel ezelőtt. Hosszú szőke haja két lokniban van befonva. Mosolyogva sétáltam oda hozzá.

- Szia Hercegnő. Miért vagy ilyen szomorú?

- A nagyobbak kicsúfoltak.-motyogta és először nem is nézett rám csak megtörölte az arcát.

- Ne foglalkozz velük. Csak féltékenyek.

- És ha igazuk van és tényleg béna vagyok?-nézett fel rám és elcsodálkozott. Most ismert fel azt hiszem. Mosolyogtam rajta és a haját simogattam meg.- Ha hinnénk az idősebbeknek és a fiúknak akkor én se lennék síugró.

- Akkor nem vagyok béna?

- Szerintem nem.-ráztam meg a fejem és megpusziltam.