20. rész:

Iker utánam vágtatott a konyhába és meglepődtem, hogy ilyen közel áll.

- Miért jöttél ide?-kérdeztem tőle csendesen. Nem akarok kiabálni. Egyszerűen nincs erőm rá. Itt áll előttem teljes nagyságában.

- Eljöttél Madridból.

- Miért maradtam volna?-kérdeztem vissza csendesen. Azt hiszem ez a legegyszerűbb kérdés ebben a pillanatban. Miért maradtam volna ott?- Meggyógyultam és elkezdődött a szezon. Neked pedig a családodra kell koncentrálnod. A menyasszonyodra és a születendő gyermekedre kell koncentrálnod.-ismételtem magamat látszólag nyugodtan. Pedig nem éreztem magam annak. Ő jött ide és még ő kér engem számon. A fülem mögé tűrtem a hajamat, majd megmarkoltam a széket. Nem néztem rá. Nem mertem rá nézni. Féltem, hogy abban a pillanatban megtörik bennem valami.

- Lea… Megmagyarázom.

- Iker… Ezt most hagyd abba!-csattantam fel hirtelen.- Mit magyarázol meg? Hogy a nyelved a szájában volt? Láttam a képeket. Láttam az összes kicseszett képet!

Megszeppenve pislogott rám és nem szólalt meg. Telibe találtam. Bár gondolhatta volna, hogy tudok mindenről. Ellöktem magamat a széktől és oda-vissza kezdtem el járkálni. Gyomrom fel-le hullámzott.

- Lea…

- Menj haza Iker.

Elindultam az ajtó felé, de elkapta a csuklómat és visszahúzott magához. Neki tolt a hűtőnek és esélyem se volt szabadulni. Dühösen néztem fel rá.

- Nem megyek haza amíg nem beszélünk.

- Miről akarsz még beszélni Iker?-néztem rá szigorúan.- Így a legjobb… Minden magyarázat nélkül leléptem.

- Nem jó.

- Iker.-vicsorogtam.

- Azt mondtad, hogy szeretsz.-motyogta.

- De addig nem térképezted fel Sara száját a lesifotósok előtt. És igen szerettelek…-és most is szeretem, de neki nem kell erről tudnia.-De mind a kettőnknek van egy élete…. Neked Sara és a Real Madrid. Nekem pedig ez.

- Neked van valakid.-jelentette ki.

- És ha igen?-vontam meg a vállam.

- Ki az?

- Nem számít.-vágtam rá újra.

- De igen is számít.

- Miért Iker? Hogy te is tud, hogy ki az a harmadik?

- Thomas… Thomas az.-csattant fel. Összerezzentem a hangjától. Rögtön elárultam magam azzal ahogy elkaptam a tekintetemet. Állam alá nyúlt és kényszerítet, hogy nézzek fel rá.- Miért Thomas?

- Miért pont Sara?-kérdeztem vissza kicsikét flegmán.

- Ne hasonlítsd össze ezt a két dolgot.

- Te kérdeztél valamit így én is.

- Sara a…

- A menyasszonyod és a gyereked anya. Elfogadom, hogy csak egy nyári kaland voltam. Most pedig menj. Nincs már mit magyaráznunk egymásnak.

- Miért pont Thomas?-hagyta figyelmen kívül a szavaimat.

- Mert… Csak ő. Legalább nem golyóztam be. Nem gondoltam folyamatosan rád. Nem azon rágódtam, hogy miben vagyok rosszabb mint az a nő.-vágtam a fejéhez, mire torkán akadt minden szó.- Mert tudom valamiben rosszabb vagyok mint ő. Nem vagyok elég jó neked.

Elszorultam a torkom és eltudtam tolnom magamtól. Kikerültem és elfordultam tőle, hogy ne lássa az arcomat. Féltem, hogy elsírom magam és nem akartam azt, hogy a könnyeimet lássa.

- Ennyi?-kérdezett rá rekedtes hangon.

- Menj el! Megígérem soha többet nem megyek vissza Madridba. Nem fogom tönkre tenni az életedet. Elfelejthetjük ezt a fél évet.-suttogtam.

- Lea…

- Menj el Iker.-ordítottam rá leginkább.- Menj el és soha ne találkozzunk újra.

Következő pillanatban már csak az ajtó csapódást hallottam. Elment…  

…Egy hónap telt el és vészesen közeledik a tél és ezzel együtt a szezon is. Mióta Iker elment nem vagyok igazán önmagam, de ezt próbálom eltemetni. Az edzésre koncentrálok. Semmi másra. Azóta a hétvége óta még Thomast is hanyagoltam egy picit. Pontosabban az intim pillanatokat. Tudom, hogy neki ez nem igazán esik jól, de nem teszi szóvá. Ebben az esetben szükségem van a magányra. Egyedül kell feldolgoznom minden csalódásomat.

Fáradtan vettem a vállamra a sport táskámat és léptem ki az utcára. Morogva húztam magamon össze a kabátomat. Kezd egyre hűvösebb lenni. Rájöhetnék ez már nem a mediterrán Madrid. Megráztam a fejemet. Nem gondolhatok erre.

- Lea.-kiabálta utánam valaki. Csak azt fogtam fel, hogy a nevemet kiabálja valaki. Meglepetten vettem tudomásul, hogy Pilar szalad az úton és mire észbe kaptam magához ölelt.

- Hogy kerülsz ide?-csodálkozva öleltem át én is.

- Eltűntél… Látni akartalak és végre kiderítettem hol keresselek.-sorolta az érveit.

- Pedig nagyon egyszerű volt a válasz. Haza jöttem.-húztam meg a vállam.-Mi lenne ha meginnánk először egy kávét?

- Benne vagyok.

Először lepakoltam a táskámat a kocsimba, majd lassan elindult az egyik közeli kávézóba. Addig is a lány boldogan fecseget nekem. Arról, hogyan jutott arra az álláspontra, hogy megkeressen engem. Kik árulták el neki az információt, hogy ide jöjjön Ausztriába. Kértünk két kávét és leültünk egy félre eső asztalhoz.

- Mit műveltél magaddal?-pillogott rám és megérintette a hajamat. Kicsikét vágattam belőle és fekete melír csíkokat rakattam az aljába.

- Kellett a változatosság.-vontam meg a vállam lazán.- Rám fért.

- Szerintem attól, hogy átfested a hajad nem fog minden megváltozni.

- Részben igen.-sóhajtottam fel.- Nem igazán foglalkozok azzal ami körülöttem van.

- Észre vettem. Mikor pihentél utoljára?

- Nem tudom.-vallottam be.-De igazából jelen pillanatban nem is érdekel. Szerződést kaptam a RedBulltól. Elég nagy szerződést és ezt meg kell hálálnom valahogy. Nem tudom más, hogy csak úgy, hogy tökéletesen… A tőlem telhető legjobb módon akarok szerepelni az Olimpián és a világkupán is.

- De ha nem pihensz, akkor ez nem fog összejönni.

- Majd pihenek. Inkább mesélj te. Mi történik jelenleg Madridban?

- Olyan szokványos minden.-felelte.- De Iker és Sara…

- Ne… Nem akarok tudni róla.-ráztam meg a fejem sietősen.- Inkább rólatok akarok tudni. Hogy vagytok Sergioval?

- Elmondhatok neked valamit Lea?-vette suttogóra a hangját, amin én magam is csodálkoztam. Bólintottam és közelebb hajoltam hozzá.

- Állapotos vagyok.

- Ez biztos?-kérdeztem vissza reflexszerűen.

- Azt hiszem igen. A teszt pozitív és a reggeli rosszul létek is ezt bizonyítják. De jövő héten megyek orvoshoz. Akkor lesz minden igazán biztos.-vonta meg a vállát halvány pírrel az arcán. Mosolyogva öleltem meg. Legalább mások boldogok és szerelmesek rajtam kívül és emellett örülök mások boldogságának.