Iker utánam
vágtatott a konyhába és meglepődtem, hogy ilyen közel áll.
- Miért jöttél
ide?-kérdeztem tőle csendesen. Nem akarok kiabálni. Egyszerűen nincs erőm rá.
Itt áll előttem teljes nagyságában.
- Eljöttél
Madridból.
- Miért maradtam
volna?-kérdeztem vissza csendesen. Azt hiszem ez a legegyszerűbb kérdés ebben a
pillanatban. Miért maradtam volna ott?- Meggyógyultam és elkezdődött a szezon.
Neked pedig a családodra kell koncentrálnod. A menyasszonyodra és a születendő
gyermekedre kell koncentrálnod.-ismételtem magamat látszólag nyugodtan. Pedig
nem éreztem magam annak. Ő jött ide és még ő kér engem számon. A fülem mögé
tűrtem a hajamat, majd megmarkoltam a széket. Nem néztem rá. Nem mertem rá
nézni. Féltem, hogy abban a pillanatban megtörik bennem valami.
- Lea…
Megmagyarázom.
- Iker… Ezt
most hagyd abba!-csattantam fel hirtelen.- Mit magyarázol meg? Hogy a nyelved a
szájában volt? Láttam a képeket. Láttam az összes kicseszett képet!
Megszeppenve
pislogott rám és nem szólalt meg. Telibe találtam. Bár gondolhatta volna, hogy
tudok mindenről. Ellöktem magamat a széktől és oda-vissza kezdtem el járkálni.
Gyomrom fel-le hullámzott.
- Lea…
- Menj haza
Iker.
Elindultam az
ajtó felé, de elkapta a csuklómat és visszahúzott magához. Neki tolt a hűtőnek
és esélyem se volt szabadulni. Dühösen néztem fel rá.
- Nem megyek
haza amíg nem beszélünk.
- Miről akarsz
még beszélni Iker?-néztem rá szigorúan.- Így a legjobb… Minden magyarázat
nélkül leléptem.
- Nem jó.
-
Iker.-vicsorogtam.
- Azt mondtad,
hogy szeretsz.-motyogta.
- De addig nem
térképezted fel Sara száját a lesifotósok előtt. És igen szerettelek…-és most
is szeretem, de neki nem kell erről tudnia.-De mind a kettőnknek van egy
élete…. Neked Sara és a Real Madrid. Nekem pedig ez.
- Neked van
valakid.-jelentette ki.
- És ha
igen?-vontam meg a vállam.
- Ki az?
- Nem
számít.-vágtam rá újra.
- De igen is
számít.
- Miért Iker?
Hogy te is tud, hogy ki az a harmadik?
- Thomas…
Thomas az.-csattant fel. Összerezzentem a hangjától. Rögtön elárultam magam
azzal ahogy elkaptam a tekintetemet. Állam alá nyúlt és kényszerítet, hogy
nézzek fel rá.- Miért Thomas?
- Miért pont
Sara?-kérdeztem vissza kicsikét flegmán.
- Ne hasonlítsd
össze ezt a két dolgot.
- Te kérdeztél
valamit így én is.
- Sara a…
- A menyasszonyod
és a gyereked anya. Elfogadom, hogy csak egy nyári kaland voltam. Most pedig
menj. Nincs már mit magyaráznunk egymásnak.
- Miért pont
Thomas?-hagyta figyelmen kívül a szavaimat.
- Mert… Csak ő.
Legalább nem golyóztam be. Nem gondoltam folyamatosan rád. Nem azon rágódtam,
hogy miben vagyok rosszabb mint az a nő.-vágtam a fejéhez, mire torkán akadt
minden szó.- Mert tudom valamiben rosszabb vagyok mint ő. Nem vagyok elég jó
neked.
Elszorultam a
torkom és eltudtam tolnom magamtól. Kikerültem és elfordultam tőle, hogy ne
lássa az arcomat. Féltem, hogy elsírom magam és nem akartam azt, hogy a
könnyeimet lássa.
-
Ennyi?-kérdezett rá rekedtes hangon.
- Menj el!
Megígérem soha többet nem megyek vissza Madridba. Nem fogom tönkre tenni az
életedet. Elfelejthetjük ezt a fél évet.-suttogtam.
- Lea…
- Menj el
Iker.-ordítottam rá leginkább.- Menj el és soha ne találkozzunk újra.
Következő
pillanatban már csak az ajtó csapódást hallottam. Elment…
…Egy hónap telt
el és vészesen közeledik a tél és ezzel együtt a szezon is. Mióta Iker elment
nem vagyok igazán önmagam, de ezt próbálom eltemetni. Az edzésre koncentrálok.
Semmi másra. Azóta a hétvége óta még Thomast is hanyagoltam egy picit.
Pontosabban az intim pillanatokat. Tudom, hogy neki ez nem igazán esik jól, de
nem teszi szóvá. Ebben az esetben szükségem van a magányra. Egyedül kell
feldolgoznom minden csalódásomat.
Fáradtan vettem
a vállamra a sport táskámat és léptem ki az utcára. Morogva húztam magamon
össze a kabátomat. Kezd egyre hűvösebb lenni. Rájöhetnék ez már nem a
mediterrán Madrid. Megráztam a fejemet. Nem gondolhatok erre.
- Lea.-kiabálta
utánam valaki. Csak azt fogtam fel, hogy a nevemet kiabálja valaki. Meglepetten
vettem tudomásul, hogy Pilar szalad az úton és mire észbe kaptam magához ölelt.
- Hogy kerülsz
ide?-csodálkozva öleltem át én is.
- Eltűntél…
Látni akartalak és végre kiderítettem hol keresselek.-sorolta az érveit.
- Pedig nagyon
egyszerű volt a válasz. Haza jöttem.-húztam meg a vállam.-Mi lenne ha meginnánk
először egy kávét?
- Benne vagyok.
Először
lepakoltam a táskámat a kocsimba, majd lassan elindult az egyik közeli kávézóba.
Addig is a lány boldogan fecseget nekem. Arról, hogyan jutott arra az
álláspontra, hogy megkeressen engem. Kik árulták el neki az információt, hogy
ide jöjjön Ausztriába. Kértünk két kávét és leültünk egy félre eső asztalhoz.
- Mit műveltél
magaddal?-pillogott rám és megérintette a hajamat. Kicsikét vágattam belőle és
fekete melír csíkokat rakattam az aljába.
- Kellett a
változatosság.-vontam meg a vállam lazán.- Rám fért.
- Szerintem
attól, hogy átfested a hajad nem fog minden megváltozni.
- Részben
igen.-sóhajtottam fel.- Nem igazán foglalkozok azzal ami körülöttem van.
- Észre vettem.
Mikor pihentél utoljára?
- Nem
tudom.-vallottam be.-De igazából jelen pillanatban nem is érdekel. Szerződést
kaptam a RedBulltól. Elég nagy szerződést és ezt meg kell hálálnom valahogy.
Nem tudom más, hogy csak úgy, hogy tökéletesen… A tőlem telhető legjobb módon
akarok szerepelni az Olimpián és a világkupán is.
- De ha nem
pihensz, akkor ez nem fog összejönni.
- Majd pihenek.
Inkább mesélj te. Mi történik jelenleg Madridban?
- Olyan
szokványos minden.-felelte.- De Iker és Sara…
- Ne… Nem
akarok tudni róla.-ráztam meg a fejem sietősen.- Inkább rólatok akarok tudni.
Hogy vagytok Sergioval?
- Elmondhatok
neked valamit Lea?-vette suttogóra a hangját, amin én magam is csodálkoztam.
Bólintottam és közelebb hajoltam hozzá.
- Állapotos
vagyok.
- Ez
biztos?-kérdeztem vissza reflexszerűen.
- Azt hiszem
igen. A teszt pozitív és a reggeli rosszul létek is ezt bizonyítják. De jövő
héten megyek orvoshoz. Akkor lesz minden igazán biztos.-vonta meg a vállát
halvány pírrel az arcán. Mosolyogva öleltem meg. Legalább mások boldogok és
szerelmesek rajtam kívül és emellett örülök mások boldogságának.
