15. rész

                                                                                                                                                              

 …Június eleje van… Sok-sok minden jár a fejemben hetek óta…. Iker… Thomas… Iker… Akkor amikor utoljára otthon voltam lefeküdtem a barátommal, de én hülye másnap letagadtam… Hogy nem emlékszek rá… Mert féltem magamnak is bevallani, ha beszélünk erről még jobban összezavarom magam. Hogy valami reményt adok Thomasnak akkor megbántom örökre… Zihálva szorítom az oldalamra a kezemet. Több órája futok, hogy erősödjön a lábam, de rá kell jönnöm nem vagyok még formában. Túl sokat lazultam és nassoltam az elmúlt hónapokban. Eldőltem a frissen nyírt gyepen és a kék eget bámultam. Egyetlen felhő sincs az égen. Mai nap is meleg lesz… Forróság…

…Jégkrémet falatozok Ikerren feküdve. A hajamat piszkálja miközben a tv-t bámuljuk. Lassan cikkezni fognak Sara terhességéről, hiszen a saját szememmel láttam már gömbölyödik a hasa. Még nem túlságosan feltűnő, de hamar össze fogják rakni a kirakóst.

- Mi jár a fejedben Lea?

- Csak Sara.-motyogtam.

- Mi a baj?—nézett rám homlokát ráncolva.

- Csak a baba.

- Nincs semmi baj vele. Jól van Lea.-puszilt meg a homlokomat.

- Rendben.-simogattam meg az arcát és megcsókoltam.

- Holnap este ráérsz?

- Szerinted?-néztem rá úgy körülbelül, mint egy idiótára

- Csapat buli lesz.

- El akarsz vinni a csapat bulira?

- Miért ne?-kérdezett vissza mosolyogva.- Sok embert ismersz már a csapatból, és tudják, hogy Sara és én…

- Hogy miattam nem vagytok együtt.-sóhajtottam hatalmasat.

- Még is sokan kedvelnek. Sergio… Alvaro…

- Alvaro a fenekemet komálja és nem engem.-dohogtam hangosan A kapus hangosan kacagni kezdett.- Ez nem vicces.

- Dehogy nem… Sergio tartja a bulit így ott a helyed neked is.

- Ott lesz Pilar is?-néztem fel rá.

- Azt hittem az a lényeg, hogy én ott legyek.

- Az is, de én egyetlen csapattagod feleségét se ismerem. Csak állni fogok, mint egy kuka.

- Ez pont jó alkalom, hogy ismerkedj. Elegem van, hogy itt bujkálunk. Ki akarok szabadulni innen. Kézen fogva akarok veled sétálni az utcán. Azt akarom, hogy mindenki tudja. Tudja, hogy milyen gyönyörű barátnőm van.

- Css.-tapasztottam a szájára a kezemet.- Ne kiabálj.

Elnevette magát és megcsókolt…

…Pár nap múlva már tényleg arra a bulira készülődök. Csak rábeszélt Iker és tényleg találkozni fogok nagy valószínűséggel az összes csapattársával… És az öcsémmel. Fura bele gondolni úgy, hogy ő nem is tud róla… Azt hiszem… Azt hiszem jobb ha sose tudja meg. Miért akarnám tönkre tenni az ő életét is? Nem lehetek ennyire gerinctelen… Hatalmasat sóhajtottam és a szekrényben keresgéltem a ruháim között.

- Szerintem a pirosat válaszd.-szólalt meg legnagyobb meglepetésemre Pilar az ajtóban állva. Csodálkozva, de mosolyogva fordultam felé. – Nyitva volt az ajtó.

- Örülök, hogy itt vagy.-léptem hozzá és megöleltem.

- Régen találkoztunk már.

- Sajnos. Mostanában többet voltam Ausztriában.

- Tudom. Sergiotól mindent tudok.-fogta meg a kezemet és leültünk az ágy szélére.- Hogy bírod?

- A titkolózást?... Nehezen.-sóhajtottam fel.

- Eljön az idő amikor már nem kell.

- Például holnap.

- Igen… Például holnap.-motyogtam, miközben bólintottam.- Az egész csapattal találkozni fogok… és még az öcsémmel is.

- Az öcséddel?

- Kérlek ne mond el senkinek… és amúgy is még csak Iker tudja… De Jesé az öcsém… A fél testvérem.

- Hogyan lehet…?-rázta meg a fejét a spanyol nő.

- Az anyám Spanyolországban köthetett ki. Biztos, hogy rokonságban állok vele.

- El fogod mondani neki?

- Nem tudom.-ráztam meg a fejem. Nagyot sóhajtottam és hanyatt dőltem az ágyon.- Még ha el is mondom neki mit fog szólni? A semmiből elő tűnök… Az egyik csapattársának a szeretője vagyok és a testvére… Jó ajánlólevél…

- Ezzel most ne foglalkozzunk.-simogatta meg az arcomat a nő.

- Igaz.-sóhajtottam fel.

- Inkább találjuk ki mit veszel fel a buliba. Melyik vörös ruhában?

- Honnan gondolod, hogy vörösbe fogok menni?-nevettem fel végül.

- Mert a vörös rohadt jól áll neked. Kettő én értek a divathoz.

- Ohh.-már egyenesen kacagtam. Órákat töltöttünk azzal, hogy az összes szekrényben lévő ruház felpróbáltam. Volt amit Pilar azonnali kidobásra ítélt, de volt amiért bármit megadott volna.

- Helyedben csak ilyen ruhákban járnék.-vett szemügyre egy sárga testhez simuló ruhát, miközben én egy cipőt kerestem a kiválasztott ruhához.

- Csak sajnos nem lehet. Edzenem is kell.-egyenesedtem ki és megmutattam a cipőt a lánynak.- Szerinted ez tökéletes lesz? Bár nem hiszem, hogy kibírom még az egész éjszakát ebben.

- Még mindig fáj a lábad?

- Néha. De a doki szerint ez természetes. A terhelés miatt. De ahhoz képest ahogy indultam már szinte tökéletes vagyok.

- Menni fog a versenyzés is?

- Szeptemberben kiderül. Akkor csatlakozok a csapathoz. Addig a földön edzek… Futok… Erősítek…

- Bírni fogod?

- Lesznek hullám völgyek tudom.

- De a barátaid melletted állnak majd.-puszilt meg.

- Igazad van…

…Taxi fél kilenckor parkolt le egy hatalmas ház előtt. Először kifizettem a sofőrt és ráértem csak utána bámészkodni. A fél homály ellenére is tudom milyen gyönyörű helyen lakik a spanyol focista. Azt is tudom, hogy jó helyen járok, hiszen több luxus autó áll az utcában és hangos zene hallatszik bentről. Megigazítottam magamon a ruhámat egy hatalmas sóhaj után elindultam befelé. Az ajtó nyitva volt. A hangos zene ellenére többen csak beszélgettek egymással. A tekintetemmel a házi gazdákat vagy éppen Ikert kerestem, de sehol se találtam.

- Uhhh… Sokkal jobb a látvány, mint legutóbb.-nevetett fel mögöttem egy férfi. Rögtön tudtam, hogy Alvaro az. A hangját már felismertem, de maga a célozgatással már nyert ügye volt.

- Nem vicces, de köszönöm Alvaro.-fordultam felé nevetve. Meglepetésemre a focista közelebb hajolt hozzám és nyomott két puszit az arcomra.

- Sokkal jobb színben vagy mint amikor legutoljára láttalak.

- Azóta sokkal jobban vagyok. Már egészséges a lábam.

- És ez nagyon jó. Bemutathatlak valakinek?-kérdezett rá és én csak bólintottam. Elkezdett az emberek közt terelni engem. Engedelmeskedtem, de közben azért a többieket kerestem. Pilart végre megpillantottam és csak inteni volt neki időm. Alvaro eközben két nőhöz vezetett. Két nagyon csinos hölgyhöz.

- Kicsim.-szólalt meg Alvaro és a szőke hajú nő fordult felénk legelőször.- Beszeretném mutatni neked… Nektek Lea Roderich-et.

Kezet nyújtottam először a szőke hajú nő felé, aki viszonozta a gesztust.

- Carlota Ruiz.-mutatkozott be, majd a barátnője felé fordultam, és ugyan úgy tettem ahogy az előbb.

- Nagore Aranburu.-eresztett meg egy fél mosolyt.

- Nagore Xabi felesége a csapatból.-magyarázta Alvaro, hogy jobban tájékozott legyek.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket.-feleltem mosolyogva.

- Lea, Iker barátnője.

- Csak barátja vagyok.-vontam meg a vállam zavaromban és tudom ezt nem kellett volna. Elárultam magam hirtelen.- Elnézést kérek. Ki kell mennem a levegőre.-motyogtam és faképen hagytam őket.

A buli lassan indult be és megtaláltam Ikert is szerencsére. Rengeteg embert mutatott be nekem, akiknek igazából alig emlékszek már a nevére. Hirtelen sok volt minden és egy pohár pezsgővel kisétáltam az udvarra. Hatalmas udvar jár egy hatalmas házhoz. Egy medencét is megpillantottam. Szinte letéptem lábaimról a cipőmet és a vízhez sétáltam. Leültem és szinte térdig bele merültem. Kellemes érzés. Nagyon kellemes.

- Fürödni is lehet? Ez nem szerepelt a meghívón.-szólalt meg mellettem egy férfi. Először csak a cipőit vettem szemügyre majd felnéztem és hatalmasat nyeltem.- Szia Jesé vagyok.

- Szia… Lea.-erőltettem egy mosolyt az arcomra. Eddig finoman, gondosan kerültem, de mivel kicsikét elterelődött a gondolatom nem figyeltem rá, hogy kijött.

- Nem bírod a bulit?

- Nem igazán szeretem a nagy felhajtást.-ráztam meg a fejem és meglóbáltam a lábamat amivel hangzavart csaptam.

- De miért?-kérdezett rá és lekapta a sportcipőjét és a zokniját. Majd ugyan úgy leült a medence szélére ahogy én.

- Nem tudom. Jó a buli, de most jó itt ülni.-vontam meg a vállam. Felnéztem rá. Hasonlítunk egymásra? Nem… Nem hiszem. Lehet, hogy teljesen hülye vagyok és nem jól értelmeztem a jeleket.

- Mi már találkoztunk egyszer.-vonta meg a vállát.

- Tudom…

- Te akkor Iker…-hallgatott el keresve a megfelelő szavakat azt hiszem.

- Barátnője… Szeretője vagyok-e?-kérdeztem rá.

- A kedvesét akartam volna mondani.-rántotta meg a vállát.

- Valami olyasmi.-mosolyogtam csak magam elé.

- Szerintem jól döntött Iker.

- Miért? Miért beszéled meg egy vadidegen ezt egy vadidegennel?-néztem rá.

- Mert a vadidegen lány a barátom kedvese.-nagy levegőt vettem és bele nyúltam a táskámba, amiből kihúztam az összehajtott fényképet. Ahogy szétnyitottam az orra alá nyomtam. Csodálkozva pislogott rám, majd átvette tőlem.- Ez anya.-motyogta.- Ez a kép honnan van?

- Ez a kép az enyém.-jelentettem ki higgadtan.

- Honnan van ez a kép?

- Jesé… Ne kapd fel a vizet.

- Válaszolj már!-csattant fel. Igazából szinte rám ordított. A képet hozzám vágta legelőször majd felpattant.

- A kép az enyém. Egyetlen képem az anyámról. Születésem után nem sokkal elhagyott minket. Úgy tűnik itt Spanyolországban kezdett új életet. Új családot alapított.

- Ez nem lehet.-rázta meg a fejét.

- De lehet. Itt a bizonyíték.

- Hazudsz. Egy hazug ribanc vagy.-csattant fel újra és magamra hagyott. Csak ültem a medence partján és a torkomban egy hatalmas gombóc nőt. Megérdemeltem… Egyszerűen megérdemeltem azt is, hogy ribancnak nevezet. Kicsordult egy könny a szememből, de gyorsan letöröltem az arcomról azokat.

- Minden rendben kicsim?-terített a hátamra egy kabátot Iker.

- Nem.-feleltem őszintén miközben leguggolt mögém.- Elmondtam Jesének.

- És?

- Azt hiszi hazudok.-suttogtam.

- Meg fog enyhülni.

- Remélem. De az is érthető ha nem.-vontam meg a vállam.- Nem mehetnénk haza Iker? Nincs kedvem már bulizni.

- Persze. Menjünk haza.-bólintott és segített felállni…